Nem lehet eleget foglalkozni a témával: az emberiség kíméletlenül tönkreteszi környezetét, és ezzel elpusztítja saját magát is. Csak idő kérdése. Nevetséges, hogy lassan közhelynek tűnik ez a felvetés, a bulvár témái közé sorolódik, miközben kozmikus időszámítás szerint másodperceink vannak hátra ezen a csöpp bolygón.
De mi a vesztünket is kényelmes kanapéról, a tévén keresztül, a kívülálló szenvtelenségével fogjuk végignézni. Persze lehet, hogy így van ez rendjén. Az örök változás része ez is. A megtisztulás folyamata időről időre bekövetkezik.
Górecki zenéje alapvető létkérdések felvetésére sarkallja a hallgatót. Nem enged nyugodni, nem engedi, hogy ellustuljunk a hétköznapok kényelmében. Egyszerre zengeti meg az univerzumot és szólal meg a legemberibb hangon. Így a kettő közötti feszültségből teremti meg a valódi drámát, melyben az élet igazságát, szeretetét hirdeti, számunkra pedig a művészet örök felelősségét sorsunk alakításában.
Táncolják:

Bujdosó Anna
Czár Gergely
Csetényi Vencel
Hegedűs Tamás
Hortobágyi Brigitta
Horváth M. Gergő
Kiss Róbert
Stáry Kata
Szigyártó Szandra
Takács Zsófia
Zsadon Flóra
Bocsi Petra
Vincze Lotár
Mai Matsuki

Alkotók:
Stadler Ferenc – fény
Juronics Tamás – díszlet, koncepció
Bianca Imelda Jeremias – jelmez
Juronics Tamás – koreográfia

Hullámzó tömeg. Elnyomott egyéniség. Zajos, rohanó városi élet. Monoton hétköznapok. Beolvadás a sokaságba. Közönyösség. Küzdelem az egyediségért.
Szürkeség. Zsúfoltság. Tömeg.
Ezek a gondolatok inspirálták Kósa Zsófiát és Stefánovics Annát, amikor együttműködve megszületett a Kerry Muzzey: Architect of the mind című zeneműre készült koreográfia. A gondolatok és érzelmek kavalkádjának hiteles megjelenítésében a zene felkavaró hatása is fontos szerepet játszik.
Mindenki kivette a részét a táncalkotás folyamatából, ami új és lelkesítő élményt jelentett a lányok számára. Az elkészült közös művet mindannyian sajátjuknak érzik, amelyben kibontakoztathatták egyéniségüket. A tánc által önmaguk lehetnek.
A táncot készítették és táncolják: Kósa Zsófia, Stefánovics Anna, Horváth Zsuzsi, Laki Panni, György Dorka, Sudár Hanna és Jolis Sophia.

„A világ mindig arra törekszik, hogy a saját képére formáljon téged. Az emberek, a történelem, az események mind, mind hatással vannak rád, és ettől könnyen az az érzésed támadhat, hogy nem tudod, ki vagy. Pedig nem számít, milyennek akar látni a környezeted, ahogy az sem, milyen címkéket aggat rád. Ha hű maradsz önmagadhoz, úgyis rajtakapod őket, és nem hagyod, hogy megmérgezzék lelkedet.” Samantha Young

“A művészetből önmagunk, társadalmunk, világunk tükröződik vissza. Mi alkotók magunk is e világ részesei vagyunk. Látunk, érzünk, véleményezünk, tapasztalunk és befogadunk. A fájdalom, a menekültek, az elnyomás, a határok, a kirekesztés, a nacionalizmus, a háború és a félelem alkották azokat az elemeket, melyekre a “Baby Boy” produkciónk épült.”

A koreográfus párosnak ez a hetedik együttműködése Tom Parkinson zeneszerzővel, aki ezúttal is végigkísérte az egész alkotói folyamatot. Tom zenéjében erőteljes dallamaival, heves ritmusaival testesíti meg a mű alapötletét, inspirálva Ivgit és Grebent.

Táncolják:
Bocsi Petra, Bujdosó Anna, Czár Gergely, Csetényi Vencel, Hajszán Kitti, Hegedűs Tamás, Hortobágyi Brigitta, Horváth M. Gergő, Kiss Róbert, Stáry Kata, Szigyártó Szandra, Takács Zsófia, Vincze Lotár, Zsadon Flóra

Zene: Tom Parkinson – theAngelcy
Fény: Stadler Ferenc
Díszlet, jelmez koncepció: Ivgi&Greben
Díszlet kivitelezés: Scabello
Jelmez kivitelezés: Bianca Imelda Jeremias,
Koreográfus asszisztens: Czár Gergely
Koreográfus: Ivgi&Greben

A Szegedi Kortárs Balett és a Nemzeti Táncszínház közös produkciója.

R. Strauss: Japán ünnepi zene, op. 84
R.Strauss: József-legenda, op. 63 – balett
Folytatódik a zenekar Richard Strauss Magyarországon még be nem mutatott vagy ritkán játszott zenés színpadi műveit bemutató sorozata. A koncert egy Strauss-kuriózummal, a Japán Császárság fennállásának 2600. évfordulójára 1940-ben írott zenével kezdődik, amelyben japán templomi gongok is megszólalnak. A bibliai történetet feldolgozó József-legenda című balettet Szergej Gyagilev, a Párizsban működő Orosz Balett impresszáriója rendelte, és mutatta be száz éve. A mű Juronics Tamás kifejezetten erre az alkalomra készített látványos koreográfiájával kel életre, a Szegedi Kortárs Balett művészeinek közreműködésével.

A Nemzeti Filharmonikusok és a Művészetek Palotája közös produkciója.

Rendező: Nemzeti Filharmonikusok, Művészetek Palotája

Vezényel: Kocsis Zoltán

Alkotó: Juronics Tamás koreográfia

A 2012-ben alapított Magyar Táncmühely- (R)Evolúció a hivatásos néptánc együttesekben táncoló tehetséges, ambíciózus fiatal művészeknek kínál lehetőséget az önálló, innovatív koreográfusi alkotásra, és hoz létre ezekből a munkákból önálló esteket. A műhely idei műsorának címe In Illo Tempore, melyben a 4 koreográfus, a (néptánc)hagyományra is hivatkozva, de a világ megértéséhez szükséges komplex szemlélettel fogalmazza meg személyes sorsát vagy mindannyiunk közös gondját.

„Rítusok segítségével lépünk a szokásosból a szent időbe, amely újra ás újra megélhető… az in illo tempore beteljesedik. Ez az idő nem folyik, hanem valamiféle tartam, nem változik, amely mindig ugyanaz marad.“ (M. Eliade)

Hungarian Dance Workshop- (R)Evolution was founded in 2012, in order to offer talented and ambitious young dancers from professional companies an opportunity for the development of independent and innovative choreographies which are performed at stand-alone evenings. The title of the Workshop’s programme this year is In Illo Tempore, the work of four choreographers, who, drawing partly on (folk dancing) traditions, talk about their personal fates as well as our common troubles with a complex approach necessary for the understanding of our world.

Technikai munkatársak / Technical assistants: Jendrics Gábor, Kormosói Róbert

Koreográfusok / Choreographed by Gera Anita, Nemes Szilvia, Sánta Gergő, Tókos Attila

Rendező / Directed by Gera Anita

Támogatók: NKA, Magyar Állami Népi Együttes, Honvéd Művészegyüttes

Első felvonás:

Félálomban

Az álom és az ébrenlét határán, az éberálom illékony képei között nehéz tájékozódni. Nincs ott sem térkép, sem iránytű, mely segíthetne minket az eligazodásban. Ami szabad az egyben kényszerű is, az előre és a hátra megkülönböztethetetlen, magasság és mélység egyazon hullám amplitúdói: apály és dagály. Minden mozgás átmenet: kezdet és vég energiái egymásba folynak. Álmodunk szerelmet is, s egyszerre csak benne találjuk magunkat: felébredünk. Azt álmodjuk, hogy felébredünk, vagy csak hisszük, hogy álmodunk: ki tudná ezt eldönteni?

Második felvonás:

After Party

A felvonás a konvencióknak való megfelelés magányos és közösségi történéseinek törésvonalát tematizálja, az illuzórikus komfort-érzet és a magunkra maradás mindenki számára ismert konfliktusát. A fiatalokat érintő aktuális kérdésekre, gondokra, elképzelésekre reflektál, mindezt könnyed, játékos formában, humorral, táncszínházi leleménnyel prezentálva.

Act one:

Half Asleep

It is difficult to find one’s way in the borderland between sleep and wakefulness, amongst the shifting images of wakeful dreams. There are no maps or compasses available there to orientate us. Whatever is allowed is also forced; there is no difference between backwards and forwards, between height and depth, wave and amplitude; the falling and rising tides are the same. All movement is transition; the energies of the beginning and the end flow into each other. We dream of love and suddenly we find ourselves in the midst of it: we awaken. We dream that we are awake, or do we merely believe that we are awake; who could say?

Act Two:

After Party

The theme of this act is the fault line in the solitary and community events surrounding the conformity to conventions; the all-familiar conflict between an illusionary sense of comfort and remaining alone. The act reflects on current questions, problems, ideas that concern young people. This is presented in a light, playful form, with plenty of humour and dance theatre ingenuity.

Fassang László – orgona,
Kun Attila – koreográfia

A Müpa orgonahangversenyeinek látogatói már megszokhatták, hogy minden előadás más és más különlegességgel szolgál. Az orgona és a tánc kapcsolatát első alkalommal megfogalmazó est egyben a 25. jubileumát ünneplő Közép-EurópaTáncszínház ünnepi évadjának ötödik koprodukciós bemutatója. Fassang László orgonaművész és Kun Attila koreográfus, a Közép-Európa Táncszínház művészeti vezetője olyan programot állít színpadra, amelyben a tánc méltó partnere az orgonamuzsikának.
Az első, Elzenélt tánc című részben – Fassang László interpretációjában – a múlt, a másodikban a jelen játssza a főszerepet.
A múltidézés során ellátogatunk XV. Lajos udvarába, megismerkedünk a ‘legvidámabb’ tánctípussal, a gigue-gel, végül a II. világháborúban hősi halált halt francia orgonista zseni, Jehan Alain legjelentősebb művét hallgathatjuk meg. Ennek középső tétele -Temetési tánc egy hősi emlék tiszteletére – jelenti a kapcsolódási pontot az est második, Eltáncolt zene című részéhez. Alain szerint a tánc és a zene a fogalomalkotás mellőzése révén egy szavakon túli dimenziót képes megnyitni. Ezen az úton halad tovább Ligeti, aki az ősrobbanáshoz hasonlítható Volumniájában egy hangokon, harmónián és ritmuson túli dimenzióba vezet el minket. Ezekhez a művekhez álmodott Kun Attila olyan egybefüggő koreográfiát, amely az orgonában, mint hangszerben rejlő szakralitást, a Teremtő és az emberi világ közötti kommunikációt jeleníti meg a tánc és más látványelemek felhasználásával, a Közép-Európa Táncszínház művészeinek előadásában

Rendező: Művészetek Palotája

Nincs vad párzás, nincs tüzes csók ma S nincs a világnak messiása. Úgy van talán: szép a világ s jó, Mi vagyunk satnyák, betegek. Ady Endre: A Csókok átka

Ha „az élet, a szerelem szenvedélyét”, az érintés és érintettség fokozhatatlan intimitású misztériumát szeretnénk egy táncszínházi előadás tematikai centrumává tenni, pontosabban szembesíteni igyekszünk azt korunk, életünk prózai valóságával, úgy keresve sem találhatnánk erre alkalmasabb szószólót Ady Endrénél. Ő adott hangot először a férfi és a nő egymásmellé rendelt viszonyának, s így annak a titokzatos, félelmetes erőnek is, mely csak harcukból, egymásért vívott küzdelmükből fakadhat. Neki köszönhető a példa, hogy a nők valóban nők, a férfiak pedig férfiak lehettek, azaz saját nemükben válhattak identikussá.
Nélküle semmit se tudnánk arról a bátorságról, mely nem biztonság-élményre vadászik partnert keresve, hanem inkább a szenvedélyt – a pillanat merénylő intenzitását és az egyéniség erejét választja, hadat üzenve így a lineáris időnek.
Közreműködik / With Szervét Tibor színművész
Táncművészek / Danced by
Tabbouch Ali (Magyar Nemzeti Balett), Zsíros Gábor
Előadók / Performed by
Spala Korinna, Rózsa Barbara, Csongor Nóra, Nagy Viktória, Krizsán Dániel, Schell Martin
Dramaturg / Dramaturgy: Bíró Dénes
Dramaturgiai konzultáns / Dramaturgy consultant: Nemes Orsolya
Világosító / Lighting: Bánki Gabriella
Látvány / Visuals: Spengler László
Zeneszerző / Composer: Teleki Gergő, Gergely Attila
Jelmez / Costumes: Mogyorós Luca
Képek a paravánokon / Pictures on the panel: Fábián Zoltán alkotásai
A zongoránál / Piano play: Teleki Gergő
Koreográfia / Choreographed by Nemes Zsófia

Az előadás a PR-Evolution Dance Company és a Nemzeti Táncszínház közös produkciója.

A Boats Leaving 2006-ban készült az Amerikai Táncfesztiválra. A hátteret Arvo Pärt kórusműve, a Te Deum adja. 8 táncos számára terveztem utazást, amelyet a testek térben való mozgása jelenít meg. Sokan úgy gondolják, hogy a Boats Leaving a halálról szól. Bár nem állítom, hogy ez tényleg így van, kijelenthetem, hogy olyan távozásokat mutat be, amelyeket mind megtapasztalunk az életünk során.

Előadók / Performed by Hollis Bartlett, Xan Burley, Julia Burrer, Casey Loomis, Alex Springer, Eddie Taketa, Hsiao-Jou Tang, Brandon Welch
Boats Leaving
Zene / Music by Arvo Pärt Te Deum
Fényterv / Lighting design by Jane Cox
Jelmez terv / Costume design Liz Prince
Koreográfus / Choreographed by Doug Varone

Az Órák című film nyomán

„… a nő, a nő érzelmei, a kilátástalanság, az önző vágy és annak megnyilvánulásai, a lemondás, az élet eldobása, majd újra megtalálása, a vágy tárgyának halála, a vágy tárgyának megszabadítása az elnyomó önzőség alól…”

Milyen boldognak lenni?
Milyen nőnek lenni?
Milyen meghalni?

3 korszak, 3 történet, 3 női sors olvad össze egyetlen történetté az idők folyamán…

Előadók: Jónás Zsuzsa, Kulcsár Noémi, Horváth Zita, Feledi János
Zene: montázs
Díszlet: Minorics Krisztián
Produkciós asszisztens: Lázár Rita, Ménes Rita
Dramaturg, rendezőasszisztens: Lisztóczky Hajnal

Rendező-koreográfus: Feledi János

„Nyolcunkat itt a Hátsó traktusban egy darabka kék égnek képzelem, melyet komor, fekete viharfelhők vesznek körül. És ez a körbefogott darabka kékség, ahol élünk, egyelőre még biztonságos, de a közelgő veszedelmek felhőgyűrűje egyre szorosabban bekerít minket. (…) Nézünk mindnyájan lefelé, ahol az emberek egymással harcolnak, nézünk fölfelé, ahonnan nyugalom és szépség árad, de se föl, se le nem juthatunk, egy nagy, sötét kolosszus állja utunkat (…) „
Írja egy kislány a naplójába, miközben a II. Világháború viharfelhői egyre jobban gyülekeznek a feje fölött. Nyolc rejtőzködő életét tudósítja, szinte napi rendszerességgel, de a leginkább mégis saját magával ismertet meg bennünket. A Budapest Táncszínház előadása ennek a különleges, életszerető embernek a személyiségét próbálja kibontani, a tánc és az irodalom határán egyensúlyozva. A lánya naplóját először olvasó édesapa hangján, de Anne saját gondolatain keresztül jutnak el hozzánk a rejtőzködők életének apró zörejei, az élet lüktetése, a félelem és a bátorság dübörgése, a puha lépések neszében rejlő idegfeszültség.
Anne Frank: Sághy Alexandra
Otto Frank: Gálffi László Kossuth- és Jászai Mari-díjas színművész
Díszlet- és jelmeztervező: / Set and costume design: Klimó Péter
Dramaturg / Dramaturgy: Vécsei Anna
Zeneszerző / Composer: Szántó Dániel
Fordítás / Text translated by Bernáth István
Koreográfus assisztens / Assistant to choreographer: Sághy Alexandra
Koreográfus / Choreographed by Földi Béla

Az előadás a Budapest Táncszínház és a Nemzeti Táncszínház közös produkciója.

Visszatekintés a múltba, szorosan összekapcsolódva jelenünkkel, napjainkkal. Az előadás alapja Muszorgszkij Egy kiállítás képei című műve, mely fontos lenyomata egy korszaknak és életérzésnek. Mai szemmel és érzékekkel fogalmazzuk újra a múltat idéző zenei tételeket, letűnt korok világát rajzoljuk át szürreális képek formájába öltve. A Flashback történetiség nélküli etűdök sora, mely a hatalom és az elnyomás képeit villantja fel.

Videó: https://www.youtube.com/watch?v=yEcrBGCU-sg
Előadók: Egyed Beáta, Lázár Eszter, Simkó Beatrix, Stetina Szonja, Csuzi Márton, Bora Gábor, Rusu Andor, Takács László
Zene: Muszorgszkij és Kunert Péter
Felvételen zongorázik: Dinnyés Dániel
Dramaturg: Róbert Júlia
Díszlet: Mindák Gergely
Jelmez: Németh Fruzsina
Fény: Payer Ferenc
Produkciós asszisztens: Czveiber Barbara
Látvány, koreográfia: Duda Éva

Az előadást 16 éven aluli nézők számára nem ajánljuk.

A Nemzeti Táncszínház és a Duda Éva Társulat közös produkciója

Támogatók: Emberi Erőforrások Minisztériuma, Jurányi Produkciós Közösségi Inkubátorház, FÜGE, Táncélet.hu
Fotó: Dömölky Dániel

www.evaduda.net

A 25 éves jubileumi évadát ünneplő Közép-Európa Táncszínház Peregrinusok című bemutatója több okból is különleges mérföldkő a társulat életében. A Népszínház Táncegyüttes jogutódjaként született Közép-Európa Táncszínház első bemutatója Bognár József, Énekes István, Janek József és Szögi Csaba koreográfiája az Egy kiáltás képei, 1989. március 29-én, pont 25 évvel ezelőtt debütált a Budapesti Tavaszi Fesztiválon. Ezt az eseményt éleszti újra most 25 év elteltével a Peregrinusok, amely bemutatónak úgyszintén a Budapesti Tavaszi Fesztivál ad teret.
Interjúk készítésére a próba előtt, 16:00 órától lesz lehetőség, az előzetesen beérkezett igények függvényében.
Kérem, hogy részvételét szándékát és esetleges interjú igényét március 31-én, hétfő 15 óráig szíveskedjenek jelezni sajto@btf.hu e-mail címen.
Előadók: Fábián Anikó, Hargitai Mariann, Horváth Adrienn (Fülöp Viktor-ösztöndíjas),
Jakab Zsanett, Palcsó Nóra, Frigy Ádám, Ivanov Gábor, Karlik József, Kovács Péter, Mádi
László és Domán Dalma (Budapest Táncszínház)
Prímás: Rosonczy-Kovács Mihály
Díszlet-jelmez: Kiss Julcsi
Fény: Fogarasi Zoltán
Koreográfusok: Kun Attila, Mészáros Máté, Zachár Lóránd
Peregrinusok promo videó: https://www.youtube.com/watch?v=3-BfpHSh0_k
Közép-Európa Táncszínház image film: https://vimeo.com/87816285

A hattyú a tisztánlátás, a bölcsesség és a hű szerelem jelképe lett. Az alkímiában a szellemi tisztánlátást jelképezi, a víz és a tűz ellentétének egységét szimbolizálja. Egy olyan ősállapotét, mely a kétneműség jegyeit hordozza, így hím és nőstény formájában egyaránt megjelenhet. A hattyúk tava mese, amit mindenki ismer: a fehér tütüben táncoló hattyúk a klasszikus balett emblematikus jelképei. A valóságban mi van a jelképek és a történet mögött? A történet tulajdonképpen magáról az életről, a felnőtté válásról, saját döntéseink és érzéseink felvállalásáról szól. Vágyaink olykor élvezetessé teszik az életünket, máskor pedig szenvedést okoznak. Az igazi tiszta vágy az, amikor kiolthatatlan láng ég a szívedben az iránt, hogy maradéktalanul feltárd és megoszthasd másokkal mindazt, ami lényedből fakad. Hattyúk, táncművészek szabályokkal körbevett világán keresztül az emberi elme rejtelmeit látjuk. Milyen hatással lehet valakire, ha kitör a megszokott életéből és felfedezi egy olyan oldalát, melyről korábban nem is gondolta, hogy létezik?
The swan has become the symbol of clarity, wisdom, and true love. Swan Lake is a tale known to all: swans dancing in white tutus are the emblematic symbols of classical ballet. But what does actually lie behind these symbols and this story? Is it the battle of good and bad for love? In truth, this is about life, about growing up and about taking responsibility for our decisions. True, pure desire is when an inextinguishable flame burns in your heart to reveal everything originating from your being and to share it with others. What happens when someone breaks free of this usual everyday life and discovers a previously unknown new side?

Zene / Music: montázs
Jelmez / Costumes: Napsugar von Bittera, Matisz Gábor
Díszlet / Sets: Minorics Krisztián
Fény / Lighting: Stadler Ferenc
Dramaturg, rendezőtárs / Dramaturgy and assistant to the director: Lisztóczky Hajnal
Koreográfus, rendező / Choreographed and directed by Feledi János

Támogatók: NKA, Nemzeti Erőforrások Minisztériuma, Nemzeti Táncszínház

A Le Sacre du printemps 1913-as bemutatójának századik évfordulójára készül a Bozsik Yvette Társulat 1999-ben bemutatott Tavaszi áldozatának felújított változata, megújult jelmezekkel, szcenikával és koreográfiával, a Nemzeti Táncszínház felkérésére.
Igor Stravinsky orosz korszakából való zenék közül a Tavaszi áldozat ősi rítusokat idéz fel, brutális barbarizmusával katasztrófákat jósol. Az eredeti koreográfia kiindulópontja a legendás Nizsinszkij és Nizsinszka darab orosz rituális világa, ezt ötvözi a koreográfus saját stílusával és a mai kor érzésvilágával.
A Bozsik Yvette Társulat az idén húsz éves, a darabbal ezt az évfordulót is ünnepeljük.
Táncolják: Fülöp Tímea, Vati Tamás, Góbi Rita, Hasznos Dóra,
Samantha Kettle, Krausz Alíz,
Somorjai Judit (Inversedance),
Szent-Ivány Kinga, Feledi János, Gombai Szabolcs, Kalmár Attila, Székely Szilveszter, Vida Gábor, Vislóczki Szabolcs
Zene: Igor Stravinsky
Tér, fény: Pető József
Jelmez: Juristovszky Sosa
Koreográfus-asszisztens: Krausz Alíz, Vislóczki Szabolcs

Koreográfus: Bozsik Yvette

Dél-Csehország legnagyobb és Csehország egyik legjelentősebb színházának, a South Bohemian Theater-nek a több mint 60 éves múltra visszatekintő balett társulata, a South Bohemian Theater’s Ballet már nem először szerepel Magyarországon. Ezúttal négy egyfelvonásos balettet láthat a magyar közönség a magyar vonatkozásokkal is rendelkező társulattól. Az est programjának összeállítása stílusában változatos, eklektikus, amely programot három koreográfus, négy különböző alkotása határoz meg. A világhírű portugál származású Rui Horta és a szintén nemzetközi elismertségű cseh koreográfus Petr Zuska (aki a Cseh Nemzeti Balett igazgatója) egyfelvonásos balettjei mellett, Egerházi Attila két új egyfelvonásos balettje kerül bemutatásra. Az est valamennyi darabja magyarországi bemutatónak számít. Bízom benne, hogy bemutatónk által a magyar közönség olyan kiemelkedő színvonalú táncélményben részesül, amely maradandó élményt jelent számukra. Az est egyes darabjait egyfelől költészet, más részről humor hatja át, amely estet sok szeretettel ajánlok valamennyi generáció számára. (Egerházi Attila koreográfus, a South Bohemian Theater’s Ballet művészeti igazgatója)

Koreográfusok:
Hétköznapi események: Rui Horta
Elveszett érzékek: Egerházi Attila
Zero Gravity: Egerházi Attila
Maria álma: Petr Zuska

Hosszú ideje nem készítettem egész estés darabot Magyarországon, sőt szakmai munkáim is inkább határainkon kívül érvényesülnek. „Onnan” nézve, de „innen” átérezve választottam Lajkó Félix muzsikáját, akinek zenéje ösztöni kapocs a természettel és a természetben élő emberrel. Árad zenéjéből a kultúra, de nem a színpadokon vagy a kiállítótermekben megjelenő kultúra, hanem az ember – a Kárpát-medencében élő ember – kultúrája.Ösztönös, „földszagú” zsigeri vibráció. Angyali zene, emberi megfogalmazásban. Így született a cím is, a Horda.A címet értelmezhetjük, mint emberek kis közösségét, akik az élet élhetőségéért csoportot alakítanak ki, de érthetjük pusztító hordaként is, akik valamilyen megfogalmazhatatlan késztetést követve lerombolják saját életterüket. A teremtett ember lelki dilemmáját járja körbe a darab, azt a dilemmát, ami a természettől elszakadt ember „útravalója”.Ez az „útravaló” nem nélkülözi az emlékeket, a vágyat a visszatérésre a természethez. Nem nélkülözi a mindenen átsegítő humort, emberséget és varázslatot. Nem nélkülözi a család megtartó erejének megfogalmazását.A Horda szerény, de makacs kísérlet személyes „útravalóm”, „útravalónk” summázására. (Kun Attila)

Előadók: Fábián Anikó, Frigy Ádám, Eller Gusztáv, Hargitai Mariann, Horváth Adrienn, Mádi László, Palcsó Nóra, Petrovics Sándor,
Baranyai Adrienn, Podmaniczky Dorottya
Díszlet-jelmez: Kiss Julcsi
Fény: Fogarasi Zoltán
Dramaturg: Lisztóczky Hajnal
Asszisztens: Fodor Katalin

Koreográfus: Kun Attila

Stravinsky balettzenéi közül a Budapest Táncszínház előadásában lesz látható A tűzmadár és a Tavaszi áldozat, valamint Stravinsky zenei munkásságának inspirációjaként született Imagine.
Első táncjátéka, A tűzmadár a fiatal zeneszerzőt nyomban világhírűvé tette, jellegzetességét adja az orosz népzene döntő hatása.
A Tavaszi áldozat alapgondolata már A tűzmadár befejezése után megragadta Stravinsky képzeletét, egy orosz pogány-kori szertartás látomása, amelyben a tavasz ébredését – a természet újjászületését – egy ifjú emberi lény feláldozásával köszöntik. Az újjászülető tavasz ünneplése végzetes szertartásba torkollik.

A tűzmadár
Előadók: Bálint Levente, Kiss Tamás
Koreográfia: Zachár Lóránd
Imagine
Előadók: Bányai Mirjam, Domán Dalma, Sághy Alexandra, Vattai Dzsennifer
Koreográfia: Földi Béla
Tavaszi áldozat
Előadók: Bálint Levente, Bányai Mirjam, Domán Dalma, Kiss Tamás, Sághy Alexandra, Vattai Dzsennifer
Koreográfia: Raza Hammadi

Feledi János – Puccini: Le villi – Lidércek
(Bemutató)

Feledi János – Puccini: Le Villi (Lidércek)
Szereplők: Barta Dóra, Jónás Zsuzsa, Bajári Levente, Ménich Gábor, Balássy Szilvia, Lázár Eszter, Horváth Zita
Díszlet: Matisz Gábor, Feledi János
Jelmez: Napsugar von Bittera
Maszk: Erdei Ildikó Virág
Fény: Vajda Máté
Dramaturg, rendezőtárs: Lisztóczky Hajnal
Rendező-koreográfus: Feledi János

A mű az élet, a halál, a szerelem, a kitartás és a hit nagy kérdéseit boncolgatja, az egyén felelőssége szempontjából. Az adott szó, a fogadalom, az önmagunkhoz való hűség, a vállalásaink melletti kiállás, és azok minden nehézségeken át történő képviselete, a remény példázata. Az ember önfeláldozásáról szól. Arról az útról, amelyet mindenkinek be kell járnia, az emberi lét megkerülhetetlen velejárójaként. A szerelem visszaszerzéséről a haláltól. A szerelem, azaz a szenvedély megmentéséről. A társtalanság, a magány elutasításáról. A szenvedélynélküliség lehetetlenségéről, az élet próbatételeinek vállalásáról, és azok jutalmáról, az élet beteljesüléséről.

Az Orfeusz és Euridikét Bozsik Yvette két nagy példaképe is színpadra vitte, így ez a koreográfiája előttük is tisztelgés lesz: Pina Bausch és Mary Wigman munkássága előtti meghajlás és emlékezés.

A hangfelvétel a La Petite Bande előadásában, Sigiswald Kuijken vezényletével hangzik el, a La Petite Bande és az Accent Kiadó szíves hozzájárulásával.
Az előadás támogatója a Nemzeti Kulturális Alap és az Emberi Erőforrások Minisztériuma.

Rendező: Nemzeti Táncszínház

Samantha Kettle, Gombai Szabolcs – Orfeusz
Szent-Ivány Kinga – Euridiké
Góbi Rita – Ámor
Vati Tamás – Hádész
Fülöp Tímea, Hasznos Dóra, Valencia James, Krausz Alíz, Kalmár Attila, Székely Szilveszter, Vislóczki Szabolcs, Vida Gábor
Nimfák, pásztorok, szellemek, fúriák, démonok, angyalok
Bozóki Mara – Jelmez
Pető József – Látvány, fény
Iványi Marcell, Becsey Kristóf – Film
Székely Szilveszter – Koreográfus-asszisztens
Iványi Marcell – Kreatív producer
Bozsik Yvette – Koreográfia