Stage Dance Galeries
Emlékek és csalódások, vágyak és remények, félelmek és rejtett gondolatok. A REM fázisban az álmok hullámzó érzelmein utazva, hol levegő után kapkodunk, hol pedig súlytalanul zuhanunk. A csillanó fények visszatükröződnek szárnyaink felületén, ahogy egy varázslatos, de ismeretlen világba érkezünk. Az egyre nehezedő léptek zaja vajon a valóságból szűrődik át? Az árnyékból előkúszva váratlanul félelem járja át testünket. Gondolataink vad és megállíthatatlan harcra kelnek egymással, menekülnünk kell. Elkésünk és keresünk. Valaki megfogja kezünket, és érezzük, hogy ismét biztonságban vagyunk. Előadja: Kortárs&Balett Tánccsoport Szentendre Alkotók: Kósa Zsófia, Stefanovics Anna, Varga Renáta és a táncosok Időtartam: 2 felvonás (2x ~ 40 perc)
79 Fénykép
„Ha a Kalotaszeg földjét hosszában átszelő robogó vonat ablakából ítéljük meg ezt a földet, akkor azt állapíthatjuk meg, hogy annak túlnyomó része egyhangú, kietlen, sőt, szomorú föld. Köves, kopasz dombok szakadatlan összevisszasága. Látszatra szomorú, melankolikus tájkép. De a levegő csodálatosan tiszta és a dombok szeszélyes vonalai élesek, a sziluettek határozottak, a szántók, a kaszálók színfoltjai, vonalvezetése ezen a szeszélyes területen egészen furcsán egyéni. Ebben a hideg és élesen rajzolt tájban a művész szeme, mint rafináltan megkomponált képen, észre fogja venni a kontrasztjával nagyszerűen ható embert és az embernek alkotásait. Talán sehol másutt, mint éppen a rajzában, színében olyan acélosan kemény és hideg kalotaszegi tájban, nem hatna olyan nagyszerűen a színpompás kalotaszegi népviselet, fehér vörös, sárga és fekete színfoltjaival, a világos, hideg kék égbe fúródó hegyes, melegen sötét szürkésbarna, zsendely fedésű templomtornyaival és a sátoros házfedeleivel a hófehér falak felett, a kiskertek zöld lombjai között. A tipikus kalotaszegi tájék a maga egészében ma is komoly élménye minden egészséges szemű és lelkű, a szépet szerető és a szépet megértő embernek.” (Kós Károly) Előadják: Duna Művészegyüttes, Göncöl Zenekar Közreműködők: Nagy Dorka, Berecz István Zene: Dulai Zoltán, Kelemen László, Navratil Andrea Jelmez: Furik Rita Látvány, díszlet: JuZso Fény: Lendvai Károly Animáció: Samu Bence, Hajdú Gáspár, Lakatos Tamás (XORXOR) Táncmesterek: Gyémánt Ádám, Gyémánt-Csontos Lívia Koreográfus: Fitos Dezső, Kocsis Enikő, Juhász Zsolt, Mihályi Gábor Rendező: Juhász Zsolt Az előadás a Nemzeti Táncszínházzal közös program. Az előadás a Budapesti Tavaszi Fesztivál keretében került bemutatásra. Támogatók: NKA, EMMI, Duna Palota
22 Fénykép
Nem lehet eleget foglalkozni a témával: az emberiség kíméletlenül tönkreteszi környezetét, és ezzel elpusztítja saját magát is. Csak idő kérdése. Nevetséges, hogy lassan közhelynek tűnik ez a felvetés, a bulvár témái közé sorolódik, miközben kozmikus időszámítás szerint másodperceink vannak hátra ezen a csöpp bolygón. De mi a vesztünket is kényelmes kanapéról, a tévén keresztül, a kívülálló szenvtelenségével fogjuk végignézni. Persze lehet, hogy így van ez rendjén. Az örök változás része ez is. A megtisztulás folyamata időről időre bekövetkezik. Górecki zenéje alapvető létkérdések felvetésére sarkallja a hallgatót. Nem enged nyugodni, nem engedi, hogy ellustuljunk a hétköznapok kényelmében. Egyszerre zengeti meg az univerzumot és szólal meg a legemberibb hangon. Így a kettő közötti feszültségből teremti meg a valódi drámát, melyben az élet igazságát, szeretetét hirdeti, számunkra pedig a művészet örök felelősségét sorsunk alakításában. Táncolják: Bujdosó Anna Czár Gergely Csetényi Vencel Hegedűs Tamás Hortobágyi Brigitta Horváth M. Gergő Kiss Róbert Stáry Kata Szigyártó Szandra Takács Zsófia Zsadon Flóra Bocsi Petra Vincze Lotár Mai Matsuki Alkotók: Stadler Ferenc – fény Juronics Tamás – díszlet, koncepció Bianca Imelda Jeremias – jelmez Juronics Tamás – koreográfia
24 Fénykép
Hullámzó tömeg. Elnyomott egyéniség. Zajos, rohanó városi élet. Monoton hétköznapok. Beolvadás a sokaságba. Közönyösség. Küzdelem az egyediségért. Szürkeség. Zsúfoltság. Tömeg. Ezek a gondolatok inspirálták Kósa Zsófiát és Stefánovics Annát, amikor együttműködve megszületett a Kerry Muzzey: Architect of the mind című zeneműre készült koreográfia. A gondolatok és érzelmek kavalkádjának hiteles megjelenítésében a zene felkavaró hatása is fontos szerepet játszik. Mindenki kivette a részét a táncalkotás folyamatából, ami új és lelkesítő élményt jelentett a lányok számára. Az elkészült közös művet mindannyian sajátjuknak érzik, amelyben kibontakoztathatták egyéniségüket. A tánc által önmaguk lehetnek. A táncot készítették és táncolják: Kósa Zsófia, Stefánovics Anna, Horváth Zsuzsi, Laki Panni, György Dorka, Sudár Hanna és Jolis Sophia. „A világ mindig arra törekszik, hogy a saját képére formáljon téged. Az emberek, a történelem, az események mind, mind hatással vannak rád, és ettől könnyen az az érzésed támadhat, hogy nem tudod, ki vagy. Pedig nem számít, milyennek akar látni a környezeted, ahogy az sem, milyen címkéket aggat rád. Ha hű maradsz önmagadhoz, úgyis rajtakapod őket, és nem hagyod, hogy megmérgezzék lelkedet.” Samantha Young
24 Fénykép
Dubrovay László több mint két évtizede fejezte be nagyszabású balettjét. A Faust, az elkárhozott története Goethe remekművének 1. és 2. részét követi, s miként a filozofikus dráma, úgy a zene is enciklopédikus teljességre törekszik. „Amit tudok a mai zenei eszköztárról, minden jelen van benne” – nyilatkozta egykor a szerző. S valóban: a zenekar különleges színekben fürdik, a táncrészletek eleven karaktereket mintáznak, a hangok szinte maguktól is képekké válnak. Vincze Balázs, az est koreográfusa szerint Dubrovay Faust-víziója „monumentális, szinopszisa aprólékosan részletezett, elképesztően színes, a zenemű szinte tánc nélkül is vizualizálható, és a zeneszerző személyisége legalább annyira inspirál, mint Faust bolyongása, szerelmei és pokoljárása”. „Egy tisztességes, becsületes, példamutató élet után az elkárhozás megtörténhet? Győzhetnek a gonosz erők?” – kérdezi Dubrovay László. „Erre a kérdésre válaszol a táncdráma, melynek zenéje az elmúlt 70 év egyik legnagyobb szabású eredeti balettkompozíciója. A cselekmény dramaturgiája számomra lehetőséget nyújtott sokféle hangvétel, gesztus- és mozdulatgazdag zenei anyag megteremtésére, amely szolgálja a tánc és a mozgás közlésrendszerével együtt a harmonikus színpadi megvalósítást.” Szereplők: Kerekes Soma Lőrinc Faust Koncz Péter Mefisztó Molnár Zsolt Isten úrfi Ujvári Katalin Margit Vincze Brigitta Afrodité Kócsy Mónika, Tuboly Szilárd Fehér angyalok Madónia Florence, Szabó Márton Fekete angyalok Matola Dávid Ikarosz Molnár Zsolt Plutus Matola Dávid Bálint, Margit testvére Téglás Bánk, Keresztes Patrik, Matola Dávid, Bálint Adél, Hoffman Virág Zoé, Szécsi Theodóra, Ujvári Katalin Alvilági nép / Világi nép Bálint Adél, Hoffman Virág Zoé, Szécsi Theodóra, Ujvári Katalin Nimfák Vezényel: Záborszky Kálmán Közreműködik: Zuglói Filharmónia – Szent István Király Szimfonikus Zenekar Alkotók: Dubrovay László zene Vincze Balázs koreográfia Molnár Zsuzsa díszlet, jelmez Molnár Zsuzsa, Uhrik Dóra dramaturg Molnár Zsolt a koreográfus munkatársa Támogató: Magyar Művészeti Akadémia Rendező: Budapesti Tavaszi Fesztivál
18 Fénykép
„Előbb csak örültünk, hogy véget ér a háború. Hazajönnek a férfiak, és újra megindul a rendes életünk. Minden úgy lesz, ahogy addig volt. Hát nem úgy lett. Néhány család menekült már a faluból, együtt a német katonákkal. Aki itt maradt, azt meg vitték az oroszok. Máshol hoztak székelyeket, mehettek a németek. Majd a szlovákoktól jöttek magyarok. Azoknak sem volt semmijük. Abból a kevésből, ami nekünk volt, szinte semmi nem maradt. Így történt, ez volt. Elmúlt. Alles vorbei!” (Balogh Robert) Svábok, bukovinai székelyek, felvidéki magyarok ünnepeit látjuk, melyeket megzavar a rettegés és a félelem, a folytonos ki- és beköltözés parancsa, az otthonok és a szülőföld kényszerű elhagyása. „Elmúlik. Ezt a mondatot ismételgettem mostanában. Készen kaptam még Ómamától, nem én szenvedtem meg érte. Minden elmúlik. Öröm, bánat, nagyöröm, nagybánat. Meg kell tanulni elfogadni.” (Balogh Robert) Közreműködők: Molnár Piroska, Tóth Ildikó, Chován Gábor, Rada Bálint színművész Appelshoffer János, Béres Anikó, Juhász Zoltán, Maros Anna, Rémi Tünde, Végső Miklós táncművész Bihari János Táncegyüttes (vezetői: Mikóczy Anita, Lengyel Szabolcs) Alkotók: Foltin Jolán, Appelshoffer János, Lengyel Szabolcs koreográfus Hortobágyi Gyöngyvér táncmester Novák Eszter, Radnai Annamária dramaturg Vágó Kata koordinátor Zeke Edit díszlet Kiss Ferenc zene Foltin Jolán, Novák Eszter rendező Támogató: Nemzeti Kulturális Alap, Honvéd Együttes Művészeti Nonprofit Kft., Kertész Bt. Rendező: Budapesti Tavaszi Fesztivál, Nemzeti Táncszínház
22 Fénykép
Szegedi Kortárs Balett és a Nemzeti Táncszínház közös produkciója “A művészetből önmagunk, társadalmunk, világunk tükröződik vissza. Mi alkotók magunk is e világ részesei vagyunk. Látunk, érzünk, véleményezünk, tapasztalunk és befogadunk. A fájdalom, a menekültek, az elnyomás, a határok, a kirekesztés, a nacionalizmus, a háború és a félelem alkották azokat az elemeket, melyekre a „Baby Boy” produkciónk épült.” A koreográfus párosnak ez a hetedik együttműködése Tom Parkinson zeneszerzővel, aki ezúttal is végigkísérte az egész alkotói folyamatot. Tom zenéjében erőteljes dallamaival, heves ritmusaival testesíti meg a mű alapötletét, inspirálva Ivgit és Grebent. Táncolják: Bocsi Petra, Bujdosó Anna, Czár Gergely, Csetényi Vencel, Hajszán Kitti, Hegedűs Tamás,Hortobágyi Brigitta, Horváth M. Gergő, Kiss Róbert, Stáry Kata, Szigyártó Szandra, Takács Zsófia, Vincze Lotár, Zsadon Flóra Zene: Tom Parkinson – theAngelcy Fény: Stadler Ferenc Díszlet, jelmez koncepció: Ivgi&Greben Díszlet kivitelezés: Scabello Jelmez kivitelezés: Bianca Imelda Jeremias, Koreográfus asszisztens: Czár Gergely Koreográfus: Ivgi&Greben
20 Fénykép
Vezényel: Vashegyi György – karmester-művészeti vezető Szereplők: Baráth Emőke – Fortuna / Poppea, Vizin Viktória – Néró, Hagar Sharvit – Virtus / Ottavia, Matthew Shaw – Otto, Jeffrey Thompson – Arnalta, Sebestyén Miklós – Seneca, Tatai Nóra – Drusilla, Pintér Ágnes – Ámor, Zemlényi Eszter – Pallasz / Damigella, Molnár Anna – Valletto, Mészáros Péter – Első katona, Kálmán László – Második katona / Libertius, Blazsó Domonkos – Mercurio, Borka Ákos – Liktor, Pintér Ágnes, Tatai Nóra, Zemlényi Eszter, Molnár Anna – Szerelmesek kara, Mészáros Péter, Korbász Viktor, Borka Ákos – Seneca tanítványai, Kálmán László, Korbász Viktor, Mészáros Péter, Blazsó Domonkos, Borka Ákos – Konzulok, Tribunusok Közreműködik: Orfeo Zenekar Alkotók: Geréb Zsófia – rendező, Szélinger Anna – rendezőasszisztens, Pázmány Virág – díszlet-, jelmez-, vetítéstervező, Soós Attila – koreográfus Monteverdi: Poppea megkoronázása – szcenírozott előadás Újabb jelentős állomásához érkezett a Vashegyi György vezette Purcell Kórus és Orfeo Zenekar barokk operákat bemutató sorozata. Monteverdi utolsó színpadi műve, a Poppea megkoronázása abban különleges, hogy a keletkezése idején, 1642-ben már hetvenöt éves szerző merészen újítva nem mitológiai történetet, hanem – elsőként az operatörténetben – történelmi eseményt vitt színre. Seneca, Drusilla, a megcsalt Octavia császárné, Néró és szeretője, Poppea története sikamlós és erkölcstelen: a rosszak győzedelmeskednek, a jók pedig bűnhődnek. A szerepeket nagyszerű énekesek alakítják, a korhű hangszeres előadás és a rendezés egysége maradandó élményt ígér – nem csak a zenés színház kedvelőinek. Monteverdi a korban szélsőségesen avantgárd zenéje ma is rendkívül kifejező, a változatos, érzéki dallamosság és az izgalmas harmóniavilág mind-mind az érzelmek hangsúlyozását szolgálja. A háromszázhetvenhárom esztendős alkotás a remekművek jellegzetességeként minden kor, így napjaink hallgatóját is megszólítja. A kotta közreadója Clifford Bartlett. Rendező: Müpa
39 Fénykép
R. Strauss: Japán ünnepi zene, op. 84 R.Strauss: József-legenda, op. 63 – balett Folytatódik a zenekar Richard Strauss Magyarországon még be nem mutatott vagy ritkán játszott zenés színpadi műveit bemutató sorozata. A koncert egy Strauss-kuriózummal, a Japán Császárság fennállásának 2600. évfordulójára 1940-ben írott zenével kezdődik, amelyben japán templomi gongok is megszólalnak. A bibliai történetet feldolgozó József-legenda című balettet Szergej Gyagilev, a Párizsban működő Orosz Balett impresszáriója rendelte, és mutatta be száz éve. A mű Juronics Tamás kifejezetten erre az alkalomra készített látványos koreográfiájával kel életre, a Szegedi Kortárs Balett művészeinek közreműködésével. A Nemzeti Filharmonikusok és a Művészetek Palotája közös produkciója. Rendező: Nemzeti Filharmonikusok, Művészetek Palotája Vezényel: Kocsis Zoltán Alkotó: Juronics Tamás koreográfia
16 Fénykép
A Táncműhely idei estje az In illo tempore, melyben 4 fiatal alkotó 4 alkotásban, a hagyományra hivatkozó, de a világ megértéséhez szükséges komplex szemléletet fogalmaz meg, melynek bázisán érvényesen vizsgálhatjuk és érthetjük meg mai világunk összetett problémáit. „Rítusok segítségével lépünk a szokásosból a szent időbe, amely újra ás újra megélhető, a kezdeti időben lezajlott eseményt újból jelentőssé téve. Az ünnepben visszatalálunk a szent idő első jelentkezésére, amiben az in illo tempore beteljesedik. Ez az idő nem folyik, hanem valamiféle tartam, nem változik, amely mindig ugyanaz marad.“ (M. Eliade) A modern ember időfelfogásából kiszorult az archaikus ciklikus szemlélet. Ha tehát az idő elmúló, akkor legyőzhető, itt vagyunk, az idő múlik. Így ebből következően a világ egyszeri és megismételhetetlen. Bekövetkezett az egyirányú idő, amely eltörölte az örök visszatérés mítoszát. Az idő, a tér és a mozgás összefüggéseinek változásai az egyének, generációk életében okoztak jelentősebb változásokat. A mai ember élete már elképzelhetetlen az időmérők állandó használata nélkül, amelyek viszont kizárólagosan a fizikai időt mutatják. Nem oldják meg a futó időtől való félelmünket… Visszatalálni az őseredeti időbe, amelyben végtelenül gyakran elérhető az örök jelen… Így talán: „Időtlen dereng át az időbeli világba.“ (Weöres Sándor) Koreográfusok: Gera Anita Nemes Szilvia Sánta Gergő Tókos Attila Rendező: Gera Anita
39 Fénykép
Első felvonás: Félálomban Az álom és az ébrenlét határán, az éberálom illékony képei között nehéz tájékozódni. Nincs ott sem térkép, sem iránytű, mely segíthetne minket az eligazodásban. Ami szabad, az egyben kényszerű is, az előre és a hátra megkülönböztethetetlen, magasság és mélység egyazon hullám amplitúdói: apály és dagály. Minden mozgás átmenet: kezdet és vég energiái egymásba folynak. Álmodunk szerelmet is, s egyszerre csak benne találjuk magunkat: felébredünk. Azt álmodjuk, hogy felébredük, vagy csak hisszük, hogy álmodunk: ki tudná ezt eldönteni? Táncolják: Nagy Emese, Tóth Barbara, Varga Kinga, Yuka Asai, Tabouch Ali Viktor, Kerényi Miklós Dávid, Szirb György, Morvai Kristóf Koreográfia : Varga Kinga Zene: Gergely Atilla Hárfaművész: Gulyás Csilla Fény: Stadler Ferenc Díszlet: Szendrő Péter Jelmez: Baracsi Orsolya
36 Fénykép
Woman, BODY Nemzetközi Táncest a Nemzeti Táncszínházban Dél-koreai - magyar - mexikói - thaiföldi koprodukció SZÓLÓK: Batarita:Évszakok KIM Yunjung:Are you hard? Gabriela CUEVAS ABITIA:Small Offering Sonoko PROW:Untitled Woman, BODY - koprodukció Koreográfia, tánc, látvány: BATARITA (Magyarország), Gabriela CUEVAS ABITIA (Mexikó), KIM Yunjung (Dél-Korea), Sonoko PROW (Thaiföld) Alkotótárs: So-jung PARK (Dél-Korea) Zene: KEREK István, XRC Kovács Balázs Jelmez: HORNYÁK Isty Produkciós asszisztens: PINTÉR Gábor
23 Fénykép
Legújabb bemutatónkban – akárcsak a Duna Művészegyüttes korábbi előadásaiban – a „holt” hagyományőrzés helyett az élő és megújulni képes tradíció továbbvitelére, átadására törekszünk, méghozzá ez esetben a legfiatalabb korosztályt kívánjuk „megmeríteni” e hagyományban, hiszen mély meggyőződésünk, hogy a tánc és színház szeretetére és értésére való nevelést már a lehető legfiatalabb korban el kell kezdeni. A Duna Művészegyüttes legújabb gyermekelőadása a szarvast üldöző két ifjú, Hunor és Magor ősi legendáját eleveníti meg. Az alkotók célja, hogy kapcsolatot találjanak a mai világ gyerekei és e csodás történet között. Az álomszerű, látványos előadás a barátságról, kitartásról, a férfiasságról, de leginkább önmagunk megtalálásáról szól. A Kárpát-medence magyarságának táncaira és zenéjére támaszkodva olyan néptáncszínházi produkciót kívántunk megvalósítani a kisiskolás korosztálynak, amilyet együttesünk a felnőtt generáció számára már több ízben készített. A Duna Művészegyüttes korábbi előadásait is jellemző táncnyelv mellett teret kívánunk adni a kísérletezésnek: olyan korszerű színpadi formát keresünk, amely egyfelől tükrözi, másfelől eszközként használja fel a mai fiatalok vizuálisan pörgő világát. Előadja a Duna Művészegyüttes Közreműködik: Tintér Gabriella, ének Zeneszerző: Bolya Mátyás Jelmez: Kiss Zsuzsanna Fényterv: Lendvai Károly Koreográfusok: Horváth Zsófia, Juhász Zsolt Rendező: Juhász Zsolt Az előadás hossza: 60 perc szünet nélkül Támogatók: NKA, NTSZ, Sín Kulturális Központ
20 Fénykép
A Müpa orgonahangversenyeinek látogatói már megszokhatták, hogy minden előadás más és más különlegességgel szolgál. Az orgona és a tánc kapcsolatát első alkalommal megfogalmazó est egyben a 25. jubileumát ünneplő Közép-EurópaTáncszínház ünnepi évadjának ötödik koprodukciós bemutatója. Fassang László orgonaművész és Kun Attila koreográfus, a Közép-Európa Táncszínház művészeti vezetője olyan programot állít színpadra, amelyben a tánc méltó partnere az orgonamuzsikának. Az első, Elzenélt tánc című részben - Fassang László interpretációjában - a múlt, a másodikban a jelen játssza a főszerepet. A múltidézés során ellátogatunk XV. Lajos udvarába, megismerkedünk a 'legvidámabb' tánctípussal, a gigue-gel, végül a II. világháborúban hősi halált halt francia orgonista zseni, Jehan Alain legjelentősebb művét hallgathatjuk meg. Ennek középső tétele -Temetési tánc egy hősi emlék tiszteletére - jelenti a kapcsolódási pontot az est második, Eltáncolt zene című részéhez. Alain szerint a tánc és a zene a fogalomalkotás mellőzése révén egy szavakon túli dimenziót képes megnyitni. Ezen az úton halad tovább Ligeti, aki az ősrobbanáshoz hasonlítható Volumniájában egy hangokon, harmónián és ritmuson túli dimenzióba vezet el minket. Ezekhez a művekhez álmodott Kun Attila olyan egybefüggő koreográfiát, amely az orgonában, mint hangszerben rejlő szakralitást, a Teremtő és az emberi világ közötti kommunikációt jeleníti meg a tánc és más látványelemek felhasználásával, a Közép-Európa Táncszínház művészeinek előadásában Közreműködők: a Közép-Európa Táncszínház művészei Jakab Zsanett, Hargitai Mariann, Horváth Adrienn, Palcsó Nóra, Frigy Ádám, Ivanov Gábor, Kovács Péter, Mádi László Alkotók: díszlet, jelmez Horányi Júlia színpadi látvány Hrotkó Bálint, Szemerey Bence (Fényművek)
14 Fénykép
Nincs vad párzás, nincs tüzes csók ma S nincs a világnak messiása. Úgy van talán: szép a világ s jó, Mi vagyunk satnyák, betegek. Ady Endre: A Csókok átka Ha „az élet, a szerelem szenvedélyét”, az érintés és érintettség fokozhatatlan intimitású misztériumát szeretnénk egy táncszínházi előadás tematikai centrumává tenni, pontosabban szembesíteni igyekszünk azt korunk, életünk prózai valóságával, úgy keresve sem találhatnánk erre alkalmasabb szószólót Ady Endrénél. Ő adott hangot először a férfi és a nő egymásmellé rendelt viszonyának, s így annak a titokzatos, félelmetes erőnek is, mely csak harcukból, egymásért vívott küzdelmükből fakadhat. Neki köszönhető a példa, hogy a nők valóban nők, a férfiak pedig férfiak lehettek, azaz saját nemükben válhattak identikussá. Nélküle semmit se tudnánk arról a bátorságról, mely nem biztonság-élményre vadászik partnert keresve, hanem inkább a szenvedélyt – a pillanat merénylő intenzitását és az egyéniség erejét választja, hadat üzenve így a lineáris időnek. Közreműködik / With Szervét Tibor színművész Táncművészek / Danced by Tabbouch Ali (Magyar Nemzeti Balett), Zsíros Gábor Előadók / Performed by Spala Korinna, Rózsa Barbara, Csongor Nóra, Nagy Viktória, Krizsán Dániel, Schell Martin Dramaturg / Dramaturgy: Bíró Dénes Dramaturgiai konzultáns / Dramaturgy consultant: Nemes Orsolya Világosító / Lighting: Bánki Gabriella Látvány / Visuals: Spengler László Zeneszerző / Composer: Teleki Gergő, Gergely Attila Jelmez / Costumes: Mogyorós Luca Képek a paravánokon / Pictures on the panel: Fábián Zoltán alkotásai A zongoránál / Piano play: Teleki Gergő Koreográfia / Choreographed by Nemes Zsófia Az előadás a PR-Evolution Dance Company és a Nemzeti Táncszínház közös produkciója.
25 Fénykép
A Boats Leaving 2006-ban készült az Amerikai Táncfesztiválra. A hátteret Arvo Pärt kórusműve, a Te Deum adja. 8 táncos számára terveztem utazást, amelyet a testek térben való mozgása jelenít meg. Sokan úgy gondolják, hogy a Boats Leaving a halálról szól. Bár nem állítom, hogy ez tényleg így van, kijelenthetem, hogy olyan távozásokat mutat be, amelyeket mind megtapasztalunk az életünk során. Előadók / Performed by Hollis Bartlett, Xan Burley, Julia Burrer, Casey Loomis, Alex Springer, Eddie Taketa, Hsiao-Jou Tang, Brandon Welch Boats Leaving Zene / Music by Arvo Pärt Te Deum Fényterv / Lighting design by Jane Cox Jelmez terv / Costume design Liz Prince Koreográfus / Choreographed by Doug Varone
14 Fénykép
„Nyolcunkat itt a Hátsó traktusban egy darabka kék égnek képzelem, melyet komor, fekete viharfelhők vesznek körül. És ez a körbefogott darabka kékség, ahol élünk, egyelőre még biztonságos, de a közelgő veszedelmek felhőgyűrűje egyre szorosabban bekerít minket. (…) Nézünk mindnyájan lefelé, ahol az emberek egymással harcolnak, nézünk fölfelé, ahonnan nyugalom és szépség árad, de se föl, se le nem juthatunk, egy nagy, sötét kolosszus állja utunkat (…) „ Írja egy kislány a naplójába, miközben a II. Világháború viharfelhői egyre jobban gyülekeznek a feje fölött. Nyolc rejtőzködő életét tudósítja, szinte napi rendszerességgel, de a leginkább mégis saját magával ismertet meg bennünket. A Budapest Táncszínház előadása ennek a különleges, életszerető embernek a személyiségét próbálja kibontani, a tánc és az irodalom határán egyensúlyozva. A lánya naplóját először olvasó édesapa hangján, de Anne saját gondolatain keresztül jutnak el hozzánk a rejtőzködők életének apró zörejei, az élet lüktetése, a félelem és a bátorság dübörgése, a puha lépések neszében rejlő idegfeszültség. Anne Frank: Sághy Alexandra Otto Frank: Gálffi László Kossuth- és Jászai Mari-díjas színművész Díszlet- és jelmeztervező: / Set and costume design: Klimó Péter Dramaturg / Dramaturgy: Vécsei Anna Zeneszerző / Composer: Szántó Dániel Fordítás / Text translated by Bernáth István Koreográfus assisztens / Assistant to choreographer: Sághy Alexandra Koreográfus / Choreographed by Földi Béla Az előadás a Budapest Táncszínház és a Nemzeti Táncszínház közös produkciója.
16 Fénykép
Duda Éva Társulat: FLASHBACK - Egy kiállítás képei Helyszín: Nemzeti Táncszínház - Színházterem Visszatekintés a múltba, szorosan összekapcsolódva jelenünkkel, napjainkkal. Az elõadás alapja Muszorgszkij Egy kiállítás képei címû mûve, mely fontos lenyomata egy korszaknak és életérzésnek. Mai szemmel és érzékekkel fogalmazzuk újra a múltat idézõ zenei tételeket, letûnt korok világát rajzoljuk át szürreális képek formájába öltve. A Flashback történetiség nélküli etûdök sora, mely a hatalom és az elnyomás képeit villantja fel. Videó: https://www.youtube.com/watch?v=yEcrBGCU-sg Elõadók: Egyed Beáta, Lázár Eszter, Simkó Beatrix, Stetina Szonja, Csuzi Márton, Bora Gábor, Rusu Andor, Takács László Zene: Muszorgszkij és Kunert Péter Felvételen zongorázik: Dinnyés Dániel Dramaturg: Róbert Júlia Díszlet: Mindák Gergely Jelmez: Németh Fruzsina Fény: Payer Ferenc Produkciós asszisztens: Czveiber Barbara Látvány, koreográfia: Duda Éva Az elõadást 16 éven aluli nézõk számára nem ajánljuk. A Nemzeti Táncszínház és a Duda Éva Társulat közös produkciója Támogatók: Emberi Erõforrások Minisztériuma, Jurányi Produkciós Közösségi Inkubátorház, FÜGE, Táncélet.hu Fotó: Dömölky Dániel www.evaduda.net
12 Fénykép
Ugyanilyen mértékben alapul azonban a mással - vagy akár csak önmagunkkal - való együttélésért folytatott küzdelmünkön, annak nehézségén (vagy lehetetlenségén). Az élet és halál színjátéka (élő előadás és film), s minden felismerések legcsodálatosabbika: minden, amit teszünk, teljesen értelmetlen. Ez az egyszerű tény azonban hatalmas erőt ad, hogy ezt az »értelmetlenséget« dühös elszántsággal szemléltessük. Mindez összességében tragikomikus élményt nyújt. Még élünk, s ezt meg akarjuk tapasztalni és másokkal is megosztani, annak ellenére - vagy talán éppen azért -, hogy az egésznek nincs semmi értelme!" Zene: Schubert (A-dúr szonáta, D. 959 - Andantino), Tomoko Mukaiyama (Beginning: East Shadow) Szöveg: Samuel Beckett (Neither) Elmondja: Jiří Kylián, Olivier Kruithof Előadók: Sabine Kupferberg, Gary Chryst Zongora: Tomoko Mukaiyama Film: Jason Akira Somma Díszlet: Jiří Kylián Jelmez: Joke Visser, Hermien Hollander (megvalósítás) Művészeti asszisztens, színpadmester: Patrick Marin Technikai produkció, világítás: Loes Schakenbos Öltöztető: Tina Tuit Koreográfus-asszisztens, kép- és hangszerkesztő: Jason Akira Somma Koreográfia és alapgondolat: Jiří Kylián Ősbemutató: 2013. szeptember 14., Nagoja (Japán), Aicsi Triennálé Projektvezető: Carmen Thomas
10 Fénykép
Peregrinusok A 25 éves jubileumi évadát ünneplõ Közép-Európa Táncszínház Peregrinusok címû bemutatója több okból is különleges mérföldkõ a társulat életében. A Népszínház Táncegyüttes jogutódjaként született Közép-Európa Táncszínház elsõ bemutatója Bognár József, Énekes István, Janek József és Szögi Csaba koreográfiája az Egy kiáltás képei, 1989. március 29-én, pont 25 évvel ezelõtt debütált a Budapesti Tavaszi Fesztiválon. Ezt az eseményt éleszti újra most 25 év elteltével a Peregrinusok, amely bemutatónak úgyszintén a Budapesti Tavaszi Fesztivál ad teret. Interjúk készítésére a próba elõtt, 16:00 órától lesz lehetõség, az elõzetesen beérkezett igények függvényében. Kérem, hogy részvételét szándékát és esetleges interjú igényét március 31-én, hétfõ 15 óráig szíveskedjenek jelezni sajto@btf.hu e-mail címen. Elõadók: Fábián Anikó, Hargitai Mariann, Horváth Adrienn (Fülöp Viktor-ösztöndíjas), Jakab Zsanett, Palcsó Nóra, Frigy Ádám, Ivanov Gábor, Karlik József, Kovács Péter, Mádi László és Domán Dalma (Budapest Táncszínház) Prímás: Rosonczy-Kovács Mihály Díszlet-jelmez: Kiss Julcsi Fény: Fogarasi Zoltán Koreográfusok: Kun Attila, Mészáros Máté, Zachár Lóránd Peregrinusok promo videó: https://www.youtube.com/watch?v=3-BfpHSh0_k Közép-Európa Táncszínház image film: https://vimeo.com/87816285
23 Fénykép
Feledi János - Feledi Project: Hattyú / Swan A hattyú a tisztánlátás, a bölcsesség és a hû szerelem jelképe lett. Az alkímiában a szellemi tisztánlátást jelképezi, a víz és a tûz ellentétének egységét szimbolizálja. Egy olyan õsállapotét, mely a kétnemûség jegyeit hordozza, így hím és nõstény formájában egyaránt megjelenhet. A hattyúk tava mese, amit mindenki ismer: a fehér tütüben táncoló hattyúk a klasszikus balett emblematikus jelképei. A valóságban mi van a jelképek és a történet mögött? A történet tulajdonképpen magáról az életrõl, a felnõtté válásról, saját döntéseink és érzéseink felvállalásáról szól. Vágyaink olykor élvezetessé teszik az életünket, máskor pedig szenvedést okoznak. Az igazi tiszta vágy az, amikor kiolthatatlan láng ég a szívedben az iránt, hogy maradéktalanul feltárd és megoszthasd másokkal mindazt, ami lényedbõl fakad. Hattyúk, táncmûvészek szabályokkal körbevett világán keresztül az emberi elme rejtelmeit látjuk. Milyen hatással lehet valakire, ha kitör a megszokott életébõl és felfedezi egy olyan oldalát, melyrõl korábban nem is gondolta, hogy létezik? The swan has become the symbol of clarity, wisdom, and true love. Swan Lake is a tale known to all: swans dancing in white tutus are the emblematic symbols of classical ballet. But what does actually lie behind these symbols and this story? Is it the battle of good and bad for love? In truth, this is about life, about growing up and about taking responsibility for our decisions. True, pure desire is when an inextinguishable flame burns in your heart to reveal everything originating from your being and to share it with others. What happens when someone breaks free of this usual everyday life and discovers a previously unknown new side? Zene / Music: montázs Jelmez / Costumes: Napsugar von Bittera, Matisz Gábor Díszlet / Sets: Minorics Krisztián Fény / Lighting: Stadler Ferenc Dramaturg, rendezõtárs / Dramaturgy and assistant to the director: Lisztóczky Hajnal Koreográfus, rendezõ / Choreographed and directed by Feledi János Támogatók: NKA, Nemzeti Erõforrások Minisztériuma, Nemzeti Táncszínház
21 Fénykép
Mozart Late Night Mozart-show egy egészben 18 éven felülieknek Mozart: A színigazgató (K. 486) Madame Herz : Sáfár Orsolya Madamoiselle Silberklang : Puja Andrea Monsieur Vogelsang : Mukk József Buff színész : Palerdi András Mozart: Hat notturno (K. 346, 436–439, 549) Szoprán : Sáfár Orsolya Szoprán : Puja Andrea Basszus : Palerdi András Közremûködik: a Magyar Állami Operaház ZenekaraMagyar szöveg: Litkai GergelyDíszlet és jelmez: Menzel RóbertRendezõ: Szarka JánosKarmester: Oberfrank Péter A dán bölcselõ, Soren Kierkegaard nevezte az érzéki zsenialitás zeneszerzõjének Mozartot, s bár a kifejezést a Don Giovanni kapcsán használta, az érzéki zsenialitás a teljes életmûre érvényes. A Magyar Állami Operaház és a Zeneakadémia Koncertközpont közös produkciójában frivol színpadi egységgé áll össze néhány kevéssé ismert Mozart-kompozíció: az énekesnõk versengését karikírozó ifjúkori opera, A színigazgató, valamint az éjszaka jótékony leple alatt egymásra találó szerelmesek legsajátabb mûfajának képviselõi, a vokális notturnók. A késõesti elõadás 18 éven felülieknek szól, tekintettel arra, hogy az alkotók a Mozart-zenében rejlõ érzékiség maximális kibontására törekszenek. És ami az érzékiséget illeti: van mit kibontani Mozart zenéjébõl. Rendezõk:Magyar Állami Operaház Zeneakadémia Koncertközpont
12 Fénykép
Erkel Színház Kodály Zoltán - Háry János Zeneszerzõ: Kodály Zoltán Rendezõ: Vidnyánszky Attila Díszlettervezõ: Alekszander Belozub Jelmeztervezõ: Bianka Imelda Jeremias Dramaturg: Szász Zsolt Koreográfus: Gemza Péter Karigazgató: Strausz Kálmán Karmester: Dénes István Háry János: Haja Zsolt Öreg Háry: Csurka László Örzse: Gál Erika Ferenc császár/Bíró uram: Szalma Tamás A császárné: Váradi Zita Napóleon/Ábrahám, korcsmáros: Hábetler András Mária Lujza: Markovics Erika Ebelasztin báró: Szerekován János Öreg Marci: Busa Tamás Krucifix generális: Szatory Dávid Magyar silbak: Fehér Tibor Burkus silbak: Farkas Dénes Diák: Mátyássy Bence Melusína grófnõ: N.N. Estrella bárónõ: N.N.
27 Fénykép
KET-Terminál A Közép-Európa Táncszínház a Gangaray Dance Company szakmai együttmuködésével idén is elindította a KET-Terminál programját. Idén immár két külön kurzusban szervezodött a képzés, középhaladó és haladó szinten. A kéthónapos intenzív nyári tánckurzus záróakkordjaként megrendezendo bemutatkozó eloadás fotós fopróbáját 2013. augusztus 29-én, csütörtökön, 18 órakor tartjuk. A tanfolyam résztvevoi felvételi során kerültek kiválasztásra. Középhaladó kurzus: Bisztray Dóra, Fancsalszky Nóra, Gacsó Tímea, Illés Tímea, Liszkai Zsófia, Paulinyi Ádám, Péter Szilvia, Petrova Miroljuba, Prókai Ágnes, Puskás Bettina, Simor Ágnes, Somlai Anna, Soreg Kinga. Haladó kurzus: Balla Eszter, Bánházy Eszter, Dávid Anna, Gál Noémi Andrea, Hársfai Noémi, Kaszás Lilla Laura, Kokomini Nemes Éva, Kovács Péter, Mikola Orsolya, Nagy Fruzsina, Sebek Judit, Sebok Cintia Vanessza, Szilágyi Katalin A három mesternek három-három hét állt rendelkezésére, hogy a kiválasztott táncosokból a leheto legtöbbet hozzák ki. Mesterek: Maday Tímea Kinga – Fülöp Viktor-ösztöndíjas táncmuvész-koreográfus Hámor József – Harangozó Gyula és Imre Zoltán-díjas táncmuvész-koreográfus Mádi László - a Közép-Európa Táncszínház szólistája Közép-Európa Táncszínház 1071 Budapest, Bethlen Gábor tér 3. Tel./Fax: +36 1 342 7163 +3620 280 2523
25 Fénykép
Hippolyte et Aricie Zeneszerzõ: Jean-Philippe Rameau Rendezõ: Káel Csaba Díszlettervezõ: Szendrényi Éva Jelmeztervezõ: Haamer Andrea Animáció: Bordos László Zsolt Koreográfus: Kerényi Miklós Dávid Karmester: Vashegyi György Hippolyte: Jeffrey Thompson Aricie: Szutrély Katalin Phédre: Vizin Viktória Thésée: Kovács István Pluton/Neptune: Till Fechner DianeSchöck Atala Oenone: Nagy Bernadett Papnõ, matróz, vadász: Ballabás Aliz Papnõ, vadász: Stefanik Márta Arcas, Mercure: Megyesi Zoltán Tisiphone: Csizmár Dávid Elsõ Párka: Mészáros Péter Második Párka: Kálmán László Harmadik Párka: Blazsó Domonkos Elsõ felvonás Diana temploma Miután Thészeusz legyõzte a Pallantidákat és megszilárdította trónját Athénban, az ellenség foglyul ejtett hercegnõjét, Ariciát szüzességi fogadalomra kötelezi. Aricia a fogadalmi szertartáshoz készülõdik, amikor megjelenik Thészeusz fia, Hippolütosz, aki ugyancsak Diana követõje. A két ifjú szerelmet vall egymásnak. A papnõk táncokat mutatnak be és énekelnek Diana tiszteletére, amikor belép Phaedra, Thészeusz felesége, hogy felügyelje a királyi parancs végrehajtását. Felháborodván Aricia ellenkezésén, s mivel úgy sejti, hogy Hippolütosz - aki iránt bûnös szerelmet érez - szereti a lányt, megparancsolja Diana templomának ledöntését. A papnõk az istenekhez fohászkodnak és viharért kiáltanak, amely hatalmas mennydörgések közepette kitör: Diana érkezik. Phaedra bosszúságára az istennõ kijelenti, hogy Aricia és Hippolütosz a védencei. Thészeusz barátja, Arcas érkezik, aki a csalódott Phaedrának rossz hírt hoz: Thészeusz meghalt, leszállt az alvilágba. Oinone, Phaedra bizalmasa azt javasolja a királynõnek, hogy vallja meg Hippolütosznak az iránta érzett szerelmét. Most, hogy Thészeusz halálával özveggyé vált, ennek nincs törvényes akadálya. Második felvonás A pokol bejárata Thészeusz barátja, Peirithosz után szállt le az alvilágba. Peirithosz el akarta csábítani az alvilág úrnõjét, Proserpinát, de terve kudarcba fulladt, s most a pokolban szenved. A kiszabadítását tervezõ Thészeusz útját Tisziphoné, a fúria állja el. Thészeusznak azonban három kívánságát teljesíti apja, Neptunusz, s elsõ kívánsága az, hogy eljusson az alvilág urához. Plútó udvara Thészeusz Plútó elé járul, s megtudja tõle, hogy ha Peirithosz miatt jött, akkor osztoznia kell barátja szenvedéseiben. Plútó kihallgatja Thészeuszt és az alvilág valamennyi folyóját hívja, hogy bosszút álljanak a gyalázatos terv kiötlõin. A fúriák tánca közben az alvilági istenek bosszút esküsznek. Amikor Thészeusz könyörög, hogy találkozhasson Peirithosszal, a párkák közlik vele, hogy mindennek megvan a maga ideje. Thészeusz szembesül azzal, hogy küldetése reménytelen, s Neptunuszhoz fordul, hogy másodszor is segítsen neki. Merkúr száll le és meggyõzi Plútót, hogy személyes bosszújánál fontosabb, hogy Neptunusz betarthassa ígéretét, amit Thészeusznak tett. Plútó, ha kelletlenül is, de elengedi Thészeuszt, ám megparancsolja a párkáknak, hogy közöljék vele, elhagyhatja ugyan a pokol birodalmát, de otthonában még rettenetesebb pokol fogja várni. Harmadik felvonás Thészeusz tengerparti palotája Phaedra készülõdik, hogy felfedje szerelmét Hippolütosznak. A szerelem istennõjéhez fohászkodik, hogy tegye fogékonnyá a szerelme iránt Hippolütoszt. Amikor Hippolütosz belép, Phaedra úgy tesz, mintha korábbi dühét csak tettette volna. Gyengédségként értelmezve Hippolütosz szavait, s hogy támogatná Phaedra fiát Thészeusz utódjaként a trónon, Phaedra felajánlja Hippolütosznak „a trónt, a fiút és az anyát. Hippolütosz félreérti Phaedrát, s visszautasítja a trónt, mondván: õ nem kíván uralkodni, mivel a szíve csakis Ariciáé. Dühében Phaedra figyelmetlenül a riválisának nevezi Ariciát. Hippolütosz megdöbben, s az istenek büntetését kéri mostohanyjára, aki felismeri, hogy szerelme reménytelen, s megparancsolja Hippolütosznak, hogy döfje a kardját az õ szívébe. Hippolütosz ellenkezik, Phaedra kirántja Hippolütosz kardját, ám amikor maga ellen fordítaná, a fiú kitépi a kezébõl. Ebben a pillanatban belép Thészeusz. Úgy látja, hogy fia meg akarta becsteleníteni a feleségét, s eszébe jut a párkák jóslata. Szeretné megtudni, hogy mi történt, de sem Phaedra, sem Hippolütosz nem válaszolnak. Phaedra bizalmasa, Oinone az egyetlen, aki reagál, õ pedig védvén a királynét, Hippolütoszra tereli a gyanút. Thészeusz harmadszor is Neptunuszhoz fohászkodik: teljesítse utolsó kívánságát, ölje meg a fiát. A tenger morajlani kezd, a vizek istene meghallotta Thészeusz szavát. Matrózok érkeznek, s nagyszabású ünneplésbe kezdenek a halálból visszatért király tiszteletére. Negyedik felvonás Dianának szentelt liget a tenger partján Hippolütosz úgy érzi, hogy nem mondhatja el apjának az igazságot. Inkább az önkéntes számûzetést választja. Arra kéri Ariciát, hogy tartson vele, s balsorsukban Diana támogatását kérik. Vadászok és vadásznõk érkeznek, hogy hálát adjanak Dianának. Ünneplésüket megszakítja egy rettenetes tengeri szörny, aki magával ragadja a mélybe Hippolütoszt. Aricia elájul. A vadászok Hippolütoszt siratják, s a megérkezõ Phaedrának elmondják, hogy egy rettenetes szörny ölte meg Hippolütoszt. Phaedra felfedi bûnét, tébolyában a poklot vizionálja, majd elcsigázottan távozik, hogy elmondja Thészeusznak az igazságot. Ötödik felvonás Dianának szentelt liget a tenger partján Thészeusz megtudta a haldokló Phaedrától az igazságot, s lelkiismeret furdalástól gyötörve bele akarja vetni magát a tengerbe, amikor Neptunusz jelenik meg, s elárulja neki, hogy Hippolütosz életben van, Diana megmentette. Mivel azonban felelõtlen apaként bizonyíték nélkül elhitte fia bûnösségét, Thészeuszt azzal sújtják az istenek, hogy soha nem láthatja viszont a fiát. A király beletörõdik az istenek ítéletébe.
31 Fénykép
Bozsik Yvette Társulat: Tavaszi áldozat Tavaszi áldozat A Le Sacre du printemps 1913-as bemutatójának századik évfordulójára készül a Bozsik Yvette Társulat 1999-ben bemutatott Tavaszi áldozatának felújított változata, megújult jelmezekkel, szcenikával és koreográfiával, a Nemzeti Táncszínház felkérésére. Igor Stravinsky orosz korszakából való zenék közül a Tavaszi áldozat õsi rítusokat idéz fel, brutális barbarizmusával katasztrófákat jósol. Az eredeti koreográfia kiindulópontja a legendás Nizsinszkij és Nizsinszka darab orosz rituális világa, ezt ötvözi a koreográfus saját stílusával és a mai kor érzésvilágával. A Bozsik Yvette Társulat az idén húsz éves, a darabbal ezt az évfordulót is ünnepeljük. Táncolják: Fülöp Tímea, Vati Tamás, Góbi Rita, Hasznos Dóra, Samantha Kettle, Krausz Alíz, Somorjai Judit (Inversedance), Szent-Ivány Kinga, Feledi János, Gombai Szabolcs, Kalmár Attila, Székely Szilveszter, Vida Gábor, Vislóczki Szabolcs Zene: Igor Stravinsky Tér, fény: Petõ József Jelmez: Juristovszky Sosa Koreográfus-asszisztens: Krausz Alíz, Vislóczki Szabolcs Koreográfus: Bozsik Yvette
11 Fénykép
Magyar Állami Népi Együttes: Szarvasének A szarvas az európai kultúrtörténet õsi szimbóluma – elhullatott és újranövelt agancsa maga az örök renováció. Õ a démon, a varázsló, a tündér vagy a halottak királya, aki képes egy új világba hívni a rá vadászót. Mi, a 21. század vadászai, akik az alávetettségbõl a szabadságba kívánnak eljutni, a Szarvasénekben egyfajta mitikus emlékezetet idézünk fel. Zenébe, táncnyelvbe kódoljuk ennek alapjeleit, lírai szólamokban keressük a földi átváltozások, történetek égi mását, hogy beléphessünk saját szent terünkbe. Ahhoz, hogy áthaladhassunk a metamorfózis jelképes hídján, el kell hagynunk a régit, hogy megszelídítve annak tanúságait újjá teremthessük a szokott sémákat, és újjászülessünk magunk is. Vallunk a keresésrõl, a mindenkor változó emberi állapotról, a vágyakról, a férfi és a nõ metamorfózisairól, az elme és a szív fordulópontjairól, a köztes létrõl, az idõtlenségrõl. Táncképekbe járjuk, kórusmûvekbe énekeljük, zenévé formáljuk a mélyünkben szunnyadó, közös gyökerek táplálékát. Kinyilatkozunk. A halál, a születés, az átalakulás, a szerelem, az idõ és a hit örök emberi kérdések. Folklórba kódolt múltunk megtartó erejét éppen e drámaiság teremti, szellemi megújulásunk egyedüli esélyeként. A táncköltészet teremtõ erejével: a születõ és elhaló mozdulat színpadi igazságával vallunk e szakrális átlényegülésrõl, a hitben való megerõsödésrõl, József Attila örököseiként a világgal összetartozó lélekrõl. Zeneszerzõ: Kelemen László Koreográfusok: Orza Calin, Fitos Dezsõ, Furik Rita, Kocsis Enikõ, Mihályi Gábor Jelmeztervezõ: Furik Rita Fény- és látványtervezõ: Kovács Gerzson Péter Dramaturg: Prezsmer Boglárka Rendezõ-koreográfus, mûvészeti vezetõ: Mihályi Gábor Zeneszerzõ: Kelemen LászlóKoreográfusok: Orza Calin, Fitos Dezsõ, Furik Rita, Kocsis Enikõ, Mihályi GáborJelmeztervezõ: Furik RitaFény- és látványtervezõ: Kovács Gerzson PéterDramaturg: Prezsmer Boglárka Rendezõ-koreográfus, mûvészeti vezetõ: Mihályi Gábor
12 Fénykép
Feledi János: Idõk folyamán Az Órák címû film nyomán „… a nõ, a nõ érzelmei, a kilátástalanság, az önzõ vágy és annak megnyilvánulásai, a lemondás, az élet eldobása, majd újra megtalálása, a vágy tárgyának halála, a vágy tárgyának megszabadítása az elnyomó önzõség alól…" Milyen boldognak lenni? Milyen nõnek lenni? Milyen meghalni? 3 korszak, 3 történet, 3 nõi sors olvad össze egyetlen történetté az idõk folyamán... Elõadók: Jónás Zsuzsa, Kulcsár Noémi, Horváth Zita, Feledi János Zene: montázs Díszlet: Minorics Krisztián Produkciós asszisztens: Lázár Rita, Ménes Rita Dramaturg, rendezõasszisztens: Lisztóczky Hajnal Rendezõ-koreográfus: Feledi János
49 Fénykép
Közép-Európa Táncszínház: Horda Hosszú ideje nem készítettem egész estés darabot Magyarországon, sőt szakmai munkáim is inkább határainkon kívül érvényesülnek. „Onnan” nézve, de „innen” átérezve választottam Lajkó Félix muzsikáját, akinek zenéje ösztöni kapocs a természettel és a természetben élő emberrel. Árad zenéjéből a kultúra, de nem a színpadokon vagy a kiállítótermekben megjelenő kultúra, hanem az ember – a Kárpát-medencében élő ember – kultúrája.Ösztönös, „földszagú” zsigeri vibráció. Angyali zene, emberi megfogalmazásban. Így született a cím is, a Horda.A címet értelmezhetjük, mint emberek kis közösségét, akik az élet élhetőségéért csoportot alakítanak ki, de érthetjük pusztító hordaként is, akik valamilyen megfogalmazhatatlan késztetést követve lerombolják saját életterüket. A teremtett ember lelki dilemmáját járja körbe a darab, azt a dilemmát, ami a természettől elszakadt ember „útravalója”.Ez az „útravaló” nem nélkülözi az emlékeket, a vágyat a visszatérésre a természethez. Nem nélkülözi a mindenen átsegítő humort, emberséget és varázslatot. Nem nélkülözi a család megtartó erejének megfogalmazását.A Horda szerény, de makacs kísérlet személyes „útravalóm”, „útravalónk” summázására. (Kun Attila) Előadók: Fábián Anikó, Frigy Ádám, Eller Gusztáv, Hargitai Mariann, Horváth Adrienn, Mádi László, Palcsó Nóra, Petrovics Sándor, Baranyai Adrienn, Podmaniczky Dorottya Díszlet-jelmez: Kiss Julcsi Fény: Fogarasi Zoltán Dramaturg: Lisztóczky Hajnal Asszisztens: Fodor Katalin Koreográfus: Kun Attila
25 Fénykép
South Bohemian Ballet: Zero Gravity Dél-Csehország legnagyobb és Csehország egyik legjelentõsebb színházának, a South Bohemian Theater-nek a több mint 60 éves múltra visszatekintõ balett társulata, a South Bohemian Theater’s Ballet már nem elõször szerepel Magyarországon. Ezúttal négy egyfelvonásos balettet láthat a magyar közönség a magyar vonatkozásokkal is rendelkezõ társulattól. Az est programjának összeállítása stílusában változatos, eklektikus, amely programot három koreográfus, négy különbözõ alkotása határoz meg. A világhírû portugál származású Rui Horta és a szintén nemzetközi elismertségû cseh koreográfus Petr Zuska (aki a Cseh Nemzeti Balett igazgatója) egyfelvonásos balettjei mellett, Egerházi Attila két új egyfelvonásos balettje kerül bemutatásra. Az est valamennyi darabja magyarországi bemutatónak számít. Bízom benne, hogy bemutatónk által a magyar közönség olyan kiemelkedõ színvonalú táncélményben részesül, amely maradandó élményt jelent számukra. Az est egyes darabjait egyfelõl költészet, más részrõl humor hatja át, amely estet sok szeretettel ajánlok valamennyi generáció számára. (Egerházi Attila koreográfus, a South Bohemian Theater’s Ballet mûvészeti igazgatója) Koreográfusok: Hétköznapi események: Rui Horta Elveszett érzékek: Egerházi Attila Zero Gravity: Egerházi Attila Maria álma: Petr Zuska
7 Fénykép
Budapest Táncszínház: Stravinsky Inspirációk Stravinsky balettzenéi közül a Budapest Táncszínház elõadásában lesz látható A tûzmadár és a Tavaszi áldozat, valamint Stravinsky zenei munkásságának inspirációjaként született Imagine. Elsõ táncjátéka, A tûzmadár a fiatal zeneszerzõt nyomban világhírûvé tette, jellegzetességét adja az orosz népzene döntõ hatása. A Tavaszi áldozat alapgondolata már A tûzmadár befejezése után megragadta Stravinsky képzeletét, egy orosz pogány-kori szertartás látomása, amelyben a tavasz ébredését – a természet újjászületését – egy ifjú emberi lény feláldozásával köszöntik. Az újjászületõ tavasz ünneplése végzetes szertartásba torkollik. A tûzmadár Elõadók: Bálint Levente, Kiss Tamás Koreográfia: Zachár Lóránd Imagine Elõadók: Bányai Mirjam, Domán Dalma, Sághy Alexandra, Vattai Dzsennifer Koreográfia: Földi Béla Tavaszi áldozat Elõadók: Bálint Levente, Bányai Mirjam, Domán Dalma, Kiss Tamás, Sághy Alexandra, Vattai Dzsennifer Koreográfia: Raza Hammadi
51 Fénykép
Közreműködik a Honvéd Táncszínház és zenekara Forgatókönyv: Vincze Zsuzsa Tánczenei szerkesztő: Papp István Gázsa Asszisztensek: Appelshoffer János, Rémi Tünde, Valach Gábor Díszlet: Tóth Kázmér Jelmez, művészeti főmunkatárs: Vincze Zsuzsa Zeneszerző: Kiss Ferenc Rendező-koreográfus, művészeti vezető: Zsuráfszky Zoltán Az előadás a Honvéd Táncszínház és a Nemzeti Táncszínház közös produkciója.
19 Fénykép
Bozsik Yvette Társulat: Orfeusz és Euridiké A mű az élet, a halál, a szerelem, a kitartás és a hit nagy kérdéseit boncolgatja, az egyén felelőssége szempontjából. Az adott szó, a fogadalom, az önmagunkhoz való hűség, a vállalásaink melletti kiállás, és azok minden nehézségeken át történő képviselete, a remény példázata. Az ember önfeláldozásáról szól. Arról az útról, amelyet mindenkinek be kell járnia, az emberi lét megkerülhetetlen velejárójaként. A szerelem visszaszerzéséről a haláltól. A szerelem, azaz a szenvedély megmentéséről. A társtalanság, a magány elutasításáról. A szenvedélynélküliség lehetetlenségéről, az élet próbatételeinek vállalásáról, és azok jutalmáról, az élet beteljesüléséről. Az Orfeusz és Euridikét Bozsik Yvette két nagy példaképe is színpadra vitte, így ez a koreográfiája előttük is tisztelgés lesz: Pina Bausch és Mary Wigman munkássága előtti meghajlás és emlékezés. A hangfelvétel a La Petite Bande előadásában, Sigiswald Kuijken vezényletével hangzik el, a La Petite Bande és az Accent Kiadó szíves hozzájárulásával. Az előadás támogatója a Nemzeti Kulturális Alap és az Emberi Erőforrások Minisztériuma. Rendező: Nemzeti Táncszínház Samantha Kettle, Gombai Szabolcs - Orfeusz Szent-Ivány Kinga - Euridiké Góbi Rita - Ámor Vati Tamás - Hádész Fülöp Tímea, Hasznos Dóra, Valencia James, Krausz Alíz, Kalmár Attila, Székely Szilveszter, Vislóczki Szabolcs, Vida Gábor Nimfák, pásztorok, szellemek, fúriák, démonok, angyalok Bozóki Mara - Jelmez Pető József - Látvány, fény Iványi Marcell, Becsey Kristóf - Film Székely Szilveszter - Koreográfus-asszisztens Iványi Marcell - Kreatív producer Bozsik Yvette - Koreográfia
48 Fénykép
Nemzeti Táncszínház Feledi János - Puccini: Le villi - Lidércek (Bemutató) Feledi János - Puccini: Le Villi (Lidércek) Szereplők: Barta Dóra, Jónás Zsuzsa, Bajári Levente, Ménich Gábor, Balássy Szilvia, Lázár Eszter, Horváth Zita Díszlet: Matisz Gábor, Feledi János Jelmez: Napsugar von Bittera Maszk: Erdei Ildikó Virág Fény: Vajda Máté Dramaturg, rendezőtárs: Lisztóczky Hajnal Rendező-koreográfus: Feledi János
29 Fénykép
