Filter
  • classical
  • contemporary
  • folk
  • opera
  • school
  • various
  • View All

Pécsi Balett – Dubrovay: Faust, az elkárhozott

Dubrovay László több mint két évtizede fejezte be nagyszabású balettjét. A Faust, az elkárhozott története Goethe remekművének 1. és 2. részét követi, s miként a filozofikus dráma, úgy a zene is enciklopédikus teljességre törekszik. „Amit tudok a mai zenei eszköztárról, minden jelen van benne” – nyilatkozta egykor a szerző. S valóban: a zenekar különleges színekben fürdik, a táncrészletek eleven karaktereket mintáznak, a hangok szinte maguktól is képekké válnak.

Vincze Balázs, az est koreográfusa szerint Dubrovay Faust-víziója „monumentális, szinopszisa aprólékosan részletezett, elképesztően színes, a zenemű szinte tánc nélkül is vizualizálható, és a zeneszerző személyisége legalább annyira inspirál, mint Faust bolyongása, szerelmei és pokoljárása”.

„Egy tisztességes, becsületes, példamutató élet után az elkárhozás megtörténhet? Győzhetnek a gonosz erők?” – kérdezi Dubrovay László. „Erre a kérdésre válaszol a táncdráma, melynek zenéje az elmúlt 70 év egyik legnagyobb szabású eredeti balettkompozíciója. A cselekmény dramaturgiája számomra lehetőséget nyújtott sokféle hangvétel, gesztus- és mozdulatgazdag zenei anyag megteremtésére, amely szolgálja a tánc és a mozgás közlésrendszerével együtt a harmonikus színpadi megvalósítást.”

Szereplők:

Kerekes Soma Lőrinc
Faust

Koncz Péter
Mefisztó

Molnár Zsolt
Isten úrfi

Ujvári Katalin
Margit

Vincze Brigitta
Afrodité

Kócsy Mónika, Tuboly Szilárd
Fehér angyalok

Madónia Florence, Szabó Márton
Fekete angyalok

Matola Dávid
Ikarosz

Molnár Zsolt
Plutus

Matola Dávid
Bálint, Margit testvére

Téglás Bánk, Keresztes Patrik, Matola Dávid, Bálint Adél, Hoffman Virág Zoé, Szécsi Theodóra, Ujvári Katalin
Alvilági nép / Világi nép

Bálint Adél, Hoffman Virág Zoé, Szécsi Theodóra, Ujvári Katalin
Nimfák

Vezényel:
Záborszky Kálmán

Közreműködik:
Zuglói Filharmónia – Szent István Király Szimfonikus Zenekar

Alkotók:

Dubrovay László
zene

Vincze Balázs
koreográfia

Molnár Zsuzsa
díszlet, jelmez

Molnár Zsuzsa, Uhrik Dóra
dramaturg

Molnár Zsolt
a koreográfus munkatársa

Támogató: Magyar Művészeti Akadémia

Rendező: Budapesti Tavaszi Fesztivál

  • classical
  • contemporary

Foltin Jolán – Elmúlik

„Előbb csak örültünk, hogy véget ér a háború. Hazajönnek a férfiak, és újra megindul a rendes életünk. Minden úgy lesz, ahogy addig volt. Hát nem úgy lett. Néhány család menekült már a faluból, együtt a német katonákkal. Aki itt maradt, azt meg vitték az oroszok. Máshol hoztak székelyeket, mehettek a németek. Majd a szlovákoktól jöttek magyarok. Azoknak sem volt semmijük. Abból a kevésből, ami nekünk volt, szinte semmi nem maradt. Így történt, ez volt. Elmúlt. Alles vorbei!” (Balogh Robert)

Svábok, bukovinai székelyek, felvidéki magyarok ünnepeit látjuk, melyeket megzavar a rettegés és a félelem, a folytonos ki- és beköltözés parancsa, az otthonok és a szülőföld kényszerű elhagyása. „Elmúlik. Ezt a mondatot ismételgettem mostanában. Készen kaptam még Ómamától, nem én szenvedtem meg érte. Minden elmúlik. Öröm, bánat, nagyöröm, nagybánat. Meg kell tanulni elfogadni.” (Balogh Robert)

Közreműködők:

Molnár Piroska, Tóth Ildikó, Chován Gábor, Rada Bálint
színművész
Appelshoffer János, Béres Anikó, Juhász Zoltán, Maros Anna, Rémi Tünde, Végső Miklós
táncművész
Bihari János Táncegyüttes (vezetői: Mikóczy Anita, Lengyel Szabolcs)

Alkotók:

Foltin Jolán, Appelshoffer János, Lengyel Szabolcs
koreográfus

Hortobágyi Gyöngyvér
táncmester

Novák Eszter, Radnai Annamária
dramaturg

Vágó Kata
koordinátor

Zeke Edit
díszlet

Kiss Ferenc
zene

Foltin Jolán, Novák Eszter
rendező

Támogató: Nemzeti Kulturális Alap, Honvéd Együttes Művészeti Nonprofit Kft., Kertész Bt.
Rendező: Budapesti Tavaszi Fesztivál, Nemzeti Táncszínház

  • folk

Monteverdi: Poppea megkoronázása

Müpa, Fesztivál Színház
Vezényel: Vashegyi György – karmester-művészeti vezető
Szereplők: Baráth Emőke – Fortuna / Poppea, Vizin Viktória – Néró, Hagar Sharvit – Virtus / Ottavia, Matthew Shaw – Otto, Jeffrey Thompson – Arnalta, Sebestyén Miklós – Seneca, Tatai Nóra – Drusilla, Pintér Ágnes – Ámor, Zemlényi Eszter – Pallasz / Damigella, Molnár Anna – Valletto, Mészáros Péter – Első katona, Kálmán László – Második katona / Libertius, Blazsó Domonkos – Mercurio, Borka Ákos – Liktor, Pintér Ágnes, Tatai Nóra, Zemlényi Eszter, Molnár Anna – Szerelmesek kara, Mészáros Péter, Korbász Viktor, Borka Ákos – Seneca tanítványai, Kálmán László, Korbász Viktor, Mészáros Péter, Blazsó Domonkos, Borka Ákos – Konzulok, Tribunusok
Közreműködik: Orfeo Zenekar
Alkotók: Geréb Zsófia – rendező, Szélinger Anna – rendezőasszisztens, Pázmány Virág – díszlet-, jelmez-, vetítéstervező, Soós Attila – koreográfus

Monteverdi: Poppea megkoronázása – szcenírozott előadás
Újabb jelentős állomásához érkezett a Vashegyi György vezette Purcell Kórus és Orfeo Zenekar barokk operákat bemutató sorozata. Monteverdi utolsó színpadi műve, a Poppea megkoronázása abban különleges, hogy a keletkezése idején, 1642-ben már hetvenöt éves szerző merészen újítva nem mitológiai történetet, hanem – elsőként az operatörténetben – történelmi eseményt vitt színre. Seneca, Drusilla, a megcsalt Octavia császárné, Néró és szeretője, Poppea története sikamlós és erkölcstelen: a rosszak győzedelmeskednek, a jók pedig bűnhődnek.
A szerepeket nagyszerű énekesek alakítják, a korhű hangszeres előadás és a rendezés egysége maradandó élményt ígér – nem csak a zenés színház kedvelőinek. Monteverdi a korban szélsőségesen avantgárd zenéje ma is rendkívül kifejező, a változatos, érzéki dallamosság és az izgalmas harmóniavilág mind-mind az érzelmek hangsúlyozását szolgálja. A háromszázhetvenhárom esztendős alkotás a remekművek jellegzetességeként minden kor, így napjaink hallgatóját is megszólítja.

A kotta közreadója Clifford Bartlett.
Rendező: Müpa

  • opera

Magyar Táncműhely- (R)Evolúció – In Illo Tempore

A 2012-ben alapított Magyar Táncmühely- (R)Evolúció a hivatásos néptánc együttesekben táncoló tehetséges, ambíciózus fiatal művészeknek kínál lehetőséget az önálló, innovatív koreográfusi alkotásra, és hoz létre ezekből a munkákból önálló esteket. A műhely idei műsorának címe In Illo Tempore, melyben a 4 koreográfus, a (néptánc)hagyományra is hivatkozva, de a világ megértéséhez szükséges komplex szemlélettel fogalmazza meg személyes sorsát vagy mindannyiunk közös gondját.

„Rítusok segítségével lépünk a szokásosból a szent időbe, amely újra ás újra megélhető… az in illo tempore beteljesedik. Ez az idő nem folyik, hanem valamiféle tartam, nem változik, amely mindig ugyanaz marad.“ (M. Eliade)

Hungarian Dance Workshop- (R)Evolution was founded in 2012, in order to offer talented and ambitious young dancers from professional companies an opportunity for the development of independent and innovative choreographies which are performed at stand-alone evenings. The title of the Workshop’s programme this year is In Illo Tempore, the work of four choreographers, who, drawing partly on (folk dancing) traditions, talk about their personal fates as well as our common troubles with a complex approach necessary for the understanding of our world.

Technikai munkatársak / Technical assistants: Jendrics Gábor, Kormosói Róbert

Koreográfusok / Choreographed by Gera Anita, Nemes Szilvia, Sánta Gergő, Tókos Attila

Rendező / Directed by Gera Anita

Támogatók: NKA, Magyar Állami Népi Együttes, Honvéd Művészegyüttes

  • contemporary

DanceArt – Present-Project

Első felvonás:

Félálomban

Az álom és az ébrenlét határán, az éberálom illékony képei között nehéz tájékozódni. Nincs ott sem térkép, sem iránytű, mely segíthetne minket az eligazodásban. Ami szabad az egyben kényszerű is, az előre és a hátra megkülönböztethetetlen, magasság és mélység egyazon hullám amplitúdói: apály és dagály. Minden mozgás átmenet: kezdet és vég energiái egymásba folynak. Álmodunk szerelmet is, s egyszerre csak benne találjuk magunkat: felébredünk. Azt álmodjuk, hogy felébredünk, vagy csak hisszük, hogy álmodunk: ki tudná ezt eldönteni?

Második felvonás:

After Party

A felvonás a konvencióknak való megfelelés magányos és közösségi történéseinek törésvonalát tematizálja, az illuzórikus komfort-érzet és a magunkra maradás mindenki számára ismert konfliktusát. A fiatalokat érintő aktuális kérdésekre, gondokra, elképzelésekre reflektál, mindezt könnyed, játékos formában, humorral, táncszínházi leleménnyel prezentálva.

Act one:

Half Asleep

It is difficult to find one’s way in the borderland between sleep and wakefulness, amongst the shifting images of wakeful dreams. There are no maps or compasses available there to orientate us. Whatever is allowed is also forced; there is no difference between backwards and forwards, between height and depth, wave and amplitude; the falling and rising tides are the same. All movement is transition; the energies of the beginning and the end flow into each other. We dream of love and suddenly we find ourselves in the midst of it: we awaken. We dream that we are awake, or do we merely believe that we are awake; who could say?

Act Two:

After Party

The theme of this act is the fault line in the solitary and community events surrounding the conformity to conventions; the all-familiar conflict between an illusionary sense of comfort and remaining alone. The act reflects on current questions, problems, ideas that concern young people. This is presented in a light, playful form, with plenty of humour and dance theatre ingenuity.

  • contemporary

Woman, BODY

Batarita, Gabriela CUEVAS ABITIA (Mexikó), KIM Yunjung (Korea), Sonoko PROW (Thaiföld)

Az első rész szólói:
Batarita: Évszakok A előadásban a nemes és az alantas, a spirituális és a profán, az ősi és a kortárs mind jelen vannak. Batarita testével úgy játszik, hogy az hol nemtelenné, hol férfivá, hol nővé, s emberi fizikuma ellenére gyakran még állattá is válik.
Gabriela CUEVAS ABITIA: Small Offering A darab reflexió az emberi szenvedésre és az elkerülhetetlen halálra. „A művészet, a tánc, lehetőséget ad, hogy a félelmeinken túl is lássunk, hogy megtaláljuk a belső békét.”
KIM Yunjung: Are you hard? Hónapról hónapra a dolgok elveszítik keménységüket. Egyedül sokszor a semmibe veszem. Óvatosan kell lépnem, nehogy lezuhanjak a világ széléről a semmibe.
Sonoko PROW: Untitled
Ahol az utcáknak nincs neve.
Ahol a járda véget ér.
Ahol az igazság hazudik.
……Hogy hívnak?
……Honnan jöttél?
……Ki vagy te?

A 2. rész koprodukciós alkotása:
Woman, BODY
Mire emlékszik a test?
Mire emlékszik egy női test?
Mire emlékszik a világ négy pontjáról érkező női test?

A nemzetközi koprodukció lehetősége mindig megtermékenyítőleg hat az alkotókra. Különösen akkor, ha ez a munka nem egy-két hétre korlátozódik, hanem hosszabb periódusra. A világ négy pontjáról érkező koreográfus csapat 2013 decemberében kezdett el együtt dolgozni Thaiföldön. A második próbaidőszakra, mely szintén egy hónap, és a premierre Budapesten, a Nemzeti Táncszínházban kerül sor.

Seasons by Batarita Batarita is playing with her body like it turns to ignoble, to man, to woman or even to an animal.
Small Offering by Gabriela CUEVAS ABITIA The piece is a reflection on the human suffering and the unavoidable presence of death in our lives.
Are you hard by KIM Yunjung Alone, I often fall down into nothingness. I must push my foot stealthily not to fall off the edge of the world into nothingness.
Untitled by Sonoko PROW Where the streets have no name. Where the sidewalk ends. Where the truth lies. Who are you?

Woman, BODY
What do female bodies remember and carry from four different corners of the world?

Zene / Music: KEREK István, XRC Kovács Balázs
Jelmez / Costumes: HORNYÁK Isty
Produkciós asszisztens / Production assistant: PINTÉR Gábor
Koreográfia, tánc, látvány Choreography, dance and visuals by BATARITA, Gabriela CUEVAS ABITIA (Mexikó), KIM Yunjung (Korea), Sonoko PROW (Thaiföld)

Támogatók: NKA, EMMI, Érintéspont Művészeti Alapítvány,

  • contemporary
  • various

Duna Művészegyüttes – Csodaszarvas

Duna Művészegyüttes: Csodaszarvas

Legújabb bemutatónkban – akárcsak a Duna Művészegyüttes korábbi előadásaiban – a „holt” hagyományőrzés helyett az élő és megújulni képes tradíció továbbvitelére, átadására törekszünk, méghozzá ez esetben a legfiatalabb korosztályt kívánjuk „megmeríteni” e hagyományban, hiszen mély meggyőződésünk, hogy a tánc és színház szeretetére és értésére való nevelést már a lehető legfiatalabb korban el kell kezdeni.
A Duna Művészegyüttes legújabb gyermekelőadása a szarvast üldöző két ifjú, Hunor és Magor ősi legendáját eleveníti meg. Az alkotók célja, hogy kapcsolatot találjanak a mai világ gyerekei és e csodás történet között. Az álomszerű, látványos előadás a barátságról, kitartásról, a férfiasságról, de leginkább önmagunk megtalálásáról szól. A Kárpát-medence magyarságának táncaira és zenéjére támaszkodva olyan néptáncszínházi produkciót kívántunk megvalósítani a kisiskolás korosztálynak, amilyet együttesünk a felnőtt generáció számára már több ízben készített.
A Duna Művészegyüttes korábbi előadásait is jellemző táncnyelv mellett teret kívánunk adni a kísérletezésnek: olyan korszerű színpadi formát keresünk, amely egyfelől tükrözi, másfelől eszközként használja fel a mai fiatalok vizuálisan pörgő világát.
Előadja a Duna Művészegyüttes
Közreműködik: Tintér Gabriella, ének
Zeneszerző: Bolya Mátyás
Jelmez: Kiss Zsuzsanna
Fényterv: Lendvai Károly
Koreográfusok: Horváth Zsófia, Juhász Zsolt
Rendező: Juhász Zsolt

Az előadás hossza: 60 perc szünet nélkül

Támogatók: NKA, NTSZ, Sín Kulturális Központ

  • folk

Elzenélt tánc, eltáncolt zene

Fassang László – orgona,
Kun Attila – koreográfia

A Müpa orgonahangversenyeinek látogatói már megszokhatták, hogy minden előadás más és más különlegességgel szolgál. Az orgona és a tánc kapcsolatát első alkalommal megfogalmazó est egyben a 25. jubileumát ünneplő Közép-EurópaTáncszínház ünnepi évadjának ötödik koprodukciós bemutatója. Fassang László orgonaművész és Kun Attila koreográfus, a Közép-Európa Táncszínház művészeti vezetője olyan programot állít színpadra, amelyben a tánc méltó partnere az orgonamuzsikának.
Az első, Elzenélt tánc című részben – Fassang László interpretációjában – a múlt, a másodikban a jelen játssza a főszerepet.
A múltidézés során ellátogatunk XV. Lajos udvarába, megismerkedünk a ‘legvidámabb’ tánctípussal, a gigue-gel, végül a II. világháborúban hősi halált halt francia orgonista zseni, Jehan Alain legjelentősebb művét hallgathatjuk meg. Ennek középső tétele -Temetési tánc egy hősi emlék tiszteletére – jelenti a kapcsolódási pontot az est második, Eltáncolt zene című részéhez. Alain szerint a tánc és a zene a fogalomalkotás mellőzése révén egy szavakon túli dimenziót képes megnyitni. Ezen az úton halad tovább Ligeti, aki az ősrobbanáshoz hasonlítható Volumniájában egy hangokon, harmónián és ritmuson túli dimenzióba vezet el minket. Ezekhez a művekhez álmodott Kun Attila olyan egybefüggő koreográfiát, amely az orgonában, mint hangszerben rejlő szakralitást, a Teremtő és az emberi világ közötti kommunikációt jeleníti meg a tánc és más látványelemek felhasználásával, a Közép-Európa Táncszínház művészeinek előadásában

Rendező: Művészetek Palotája

  • contemporary

PR-Evolution Dance Company: Örök kikelet

Nincs vad párzás, nincs tüzes csók ma S nincs a világnak messiása. Úgy van talán: szép a világ s jó, Mi vagyunk satnyák, betegek. Ady Endre: A Csókok átka

Ha „az élet, a szerelem szenvedélyét”, az érintés és érintettség fokozhatatlan intimitású misztériumát szeretnénk egy táncszínházi előadás tematikai centrumává tenni, pontosabban szembesíteni igyekszünk azt korunk, életünk prózai valóságával, úgy keresve sem találhatnánk erre alkalmasabb szószólót Ady Endrénél. Ő adott hangot először a férfi és a nő egymásmellé rendelt viszonyának, s így annak a titokzatos, félelmetes erőnek is, mely csak harcukból, egymásért vívott küzdelmükből fakadhat. Neki köszönhető a példa, hogy a nők valóban nők, a férfiak pedig férfiak lehettek, azaz saját nemükben válhattak identikussá.
Nélküle semmit se tudnánk arról a bátorságról, mely nem biztonság-élményre vadászik partnert keresve, hanem inkább a szenvedélyt – a pillanat merénylő intenzitását és az egyéniség erejét választja, hadat üzenve így a lineáris időnek.
Közreműködik / With Szervét Tibor színművész
Táncművészek / Danced by
Tabbouch Ali (Magyar Nemzeti Balett), Zsíros Gábor
Előadók / Performed by
Spala Korinna, Rózsa Barbara, Csongor Nóra, Nagy Viktória, Krizsán Dániel, Schell Martin
Dramaturg / Dramaturgy: Bíró Dénes
Dramaturgiai konzultáns / Dramaturgy consultant: Nemes Orsolya
Világosító / Lighting: Bánki Gabriella
Látvány / Visuals: Spengler László
Zeneszerző / Composer: Teleki Gergő, Gergely Attila
Jelmez / Costumes: Mogyorós Luca
Képek a paravánokon / Pictures on the panel: Fábián Zoltán alkotásai
A zongoránál / Piano play: Teleki Gergő
Koreográfia / Choreographed by Nemes Zsófia

Az előadás a PR-Evolution Dance Company és a Nemzeti Táncszínház közös produkciója.

  • contemporary

Budapest Táncszínház: Kislányom, Anne Frank

„Nyolcunkat itt a Hátsó traktusban egy darabka kék égnek képzelem, melyet komor, fekete viharfelhők vesznek körül. És ez a körbefogott darabka kékség, ahol élünk, egyelőre még biztonságos, de a közelgő veszedelmek felhőgyűrűje egyre szorosabban bekerít minket. (…) Nézünk mindnyájan lefelé, ahol az emberek egymással harcolnak, nézünk fölfelé, ahonnan nyugalom és szépség árad, de se föl, se le nem juthatunk, egy nagy, sötét kolosszus állja utunkat (…) „
Írja egy kislány a naplójába, miközben a II. Világháború viharfelhői egyre jobban gyülekeznek a feje fölött. Nyolc rejtőzködő életét tudósítja, szinte napi rendszerességgel, de a leginkább mégis saját magával ismertet meg bennünket. A Budapest Táncszínház előadása ennek a különleges, életszerető embernek a személyiségét próbálja kibontani, a tánc és az irodalom határán egyensúlyozva. A lánya naplóját először olvasó édesapa hangján, de Anne saját gondolatain keresztül jutnak el hozzánk a rejtőzködők életének apró zörejei, az élet lüktetése, a félelem és a bátorság dübörgése, a puha lépések neszében rejlő idegfeszültség.
Anne Frank: Sághy Alexandra
Otto Frank: Gálffi László Kossuth- és Jászai Mari-díjas színművész
Díszlet- és jelmeztervező: / Set and costume design: Klimó Péter
Dramaturg / Dramaturgy: Vécsei Anna
Zeneszerző / Composer: Szántó Dániel
Fordítás / Text translated by Bernáth István
Koreográfus assisztens / Assistant to choreographer: Sághy Alexandra
Koreográfus / Choreographed by Földi Béla

Az előadás a Budapest Táncszínház és a Nemzeti Táncszínház közös produkciója.

  • contemporary

Közép-Európa Táncszínház – Peregrinusok

A 25 éves jubileumi évadát ünneplő Közép-Európa Táncszínház Peregrinusok című bemutatója több okból is különleges mérföldkő a társulat életében. A Népszínház Táncegyüttes jogutódjaként született Közép-Európa Táncszínház első bemutatója Bognár József, Énekes István, Janek József és Szögi Csaba koreográfiája az Egy kiáltás képei, 1989. március 29-én, pont 25 évvel ezelőtt debütált a Budapesti Tavaszi Fesztiválon. Ezt az eseményt éleszti újra most 25 év elteltével a Peregrinusok, amely bemutatónak úgyszintén a Budapesti Tavaszi Fesztivál ad teret.
Interjúk készítésére a próba előtt, 16:00 órától lesz lehetőség, az előzetesen beérkezett igények függvényében.
Kérem, hogy részvételét szándékát és esetleges interjú igényét március 31-én, hétfő 15 óráig szíveskedjenek jelezni sajto@btf.hu e-mail címen.
Előadók: Fábián Anikó, Hargitai Mariann, Horváth Adrienn (Fülöp Viktor-ösztöndíjas),
Jakab Zsanett, Palcsó Nóra, Frigy Ádám, Ivanov Gábor, Karlik József, Kovács Péter, Mádi
László és Domán Dalma (Budapest Táncszínház)
Prímás: Rosonczy-Kovács Mihály
Díszlet-jelmez: Kiss Julcsi
Fény: Fogarasi Zoltán
Koreográfusok: Kun Attila, Mészáros Máté, Zachár Lóránd
Peregrinusok promo videó: https://www.youtube.com/watch?v=3-BfpHSh0_k
Közép-Európa Táncszínház image film: https://vimeo.com/87816285

  • contemporary

Feledi János – Feledi Project: Hattyú / Swan

A hattyú a tisztánlátás, a bölcsesség és a hű szerelem jelképe lett. Az alkímiában a szellemi tisztánlátást jelképezi, a víz és a tűz ellentétének egységét szimbolizálja. Egy olyan ősállapotét, mely a kétneműség jegyeit hordozza, így hím és nőstény formájában egyaránt megjelenhet. A hattyúk tava mese, amit mindenki ismer: a fehér tütüben táncoló hattyúk a klasszikus balett emblematikus jelképei. A valóságban mi van a jelképek és a történet mögött? A történet tulajdonképpen magáról az életről, a felnőtté válásról, saját döntéseink és érzéseink felvállalásáról szól. Vágyaink olykor élvezetessé teszik az életünket, máskor pedig szenvedést okoznak. Az igazi tiszta vágy az, amikor kiolthatatlan láng ég a szívedben az iránt, hogy maradéktalanul feltárd és megoszthasd másokkal mindazt, ami lényedből fakad. Hattyúk, táncművészek szabályokkal körbevett világán keresztül az emberi elme rejtelmeit látjuk. Milyen hatással lehet valakire, ha kitör a megszokott életéből és felfedezi egy olyan oldalát, melyről korábban nem is gondolta, hogy létezik?
The swan has become the symbol of clarity, wisdom, and true love. Swan Lake is a tale known to all: swans dancing in white tutus are the emblematic symbols of classical ballet. But what does actually lie behind these symbols and this story? Is it the battle of good and bad for love? In truth, this is about life, about growing up and about taking responsibility for our decisions. True, pure desire is when an inextinguishable flame burns in your heart to reveal everything originating from your being and to share it with others. What happens when someone breaks free of this usual everyday life and discovers a previously unknown new side?

Zene / Music: montázs
Jelmez / Costumes: Napsugar von Bittera, Matisz Gábor
Díszlet / Sets: Minorics Krisztián
Fény / Lighting: Stadler Ferenc
Dramaturg, rendezőtárs / Dramaturgy and assistant to the director: Lisztóczky Hajnal
Koreográfus, rendező / Choreographed and directed by Feledi János

Támogatók: NKA, Nemzeti Erőforrások Minisztériuma, Nemzeti Táncszínház

  • contemporary

Hippolütosz és Aricia Rameau, J.-P.

Hippolyte et Aricie

Zeneszerző: Jean-Philippe Rameau
Rendező: Káel Csaba
Díszlettervező: Szendrényi Éva
Jelmeztervező: Haamer Andrea
Animáció: Bordos László Zsolt
Koreográfus: Kerényi Miklós Dávid
Karmester: Vashegyi György
Hippolyte: Jeffrey Thompson
Aricie: Szutrély Katalin
Phédre: Vizin Viktória
Thésée: Kovács István
Pluton/Neptune: Till Fechner
DianeSchöck Atala
Oenone: Nagy Bernadett
Papnő, matróz, vadász: Ballabás Aliz
Papnő, vadász: Stefanik Márta
Arcas, Mercure: Megyesi Zoltán
Tisiphone: Csizmár Dávid
Első Párka: Mészáros Péter
Második Párka: Kálmán László
Harmadik Párka: Blazsó Domonkos

Első felvonás
Diana temploma
Miután Thészeusz legyőzte a Pallantidákat és megszilárdította trónját Athénban, az ellenség foglyul ejtett hercegnőjét, Ariciát szüzességi fogadalomra kötelezi. Aricia a fogadalmi szertartáshoz készülődik, amikor megjelenik Thészeusz fia, Hippolütosz, aki ugyancsak Diana követője. A két ifjú szerelmet vall egymásnak. A papnők táncokat mutatnak be és énekelnek Diana tiszteletére, amikor belép Phaedra, Thészeusz felesége, hogy felügyelje a királyi parancs végrehajtását. Felháborodván Aricia ellenkezésén, s mivel úgy sejti, hogy Hippolütosz – aki iránt bűnös szerelmet érez – szereti a lányt, megparancsolja Diana templomának ledöntését. A papnők az istenekhez fohászkodnak és viharért kiáltanak, amely hatalmas mennydörgések közepette kitör: Diana érkezik. Phaedra bosszúságára az istennő kijelenti, hogy Aricia és Hippolütosz a védencei. Thészeusz barátja, Arcas érkezik, aki a csalódott Phaedrának rossz hírt hoz: Thészeusz meghalt, leszállt az alvilágba. Oinone, Phaedra bizalmasa azt javasolja a királynőnek, hogy vallja meg Hippolütosznak az iránta érzett szerelmét. Most, hogy Thészeusz halálával özveggyé vált, ennek nincs törvényes akadálya.

Második felvonás
A pokol bejárata
Thészeusz barátja, Peirithosz után szállt le az alvilágba. Peirithosz el akarta csábítani az alvilág úrnőjét, Proserpinát, de terve kudarcba fulladt, s most a pokolban szenved. A kiszabadítását tervező Thészeusz útját Tisziphoné, a fúria állja el. Thészeusznak azonban három kívánságát teljesíti apja, Neptunusz, s első kívánsága az, hogy eljusson az alvilág urához.
Plútó udvara
Thészeusz Plútó elé járul, s megtudja tőle, hogy ha Peirithosz miatt jött, akkor osztoznia kell barátja szenvedéseiben. Plútó kihallgatja Thészeuszt és az alvilág valamennyi folyóját hívja, hogy bosszút álljanak a gyalázatos terv kiötlőin. A fúriák tánca közben az alvilági istenek bosszút esküsznek. Amikor Thészeusz könyörög, hogy találkozhasson Peirithosszal, a párkák közlik vele, hogy mindennek megvan a maga ideje. Thészeusz szembesül azzal, hogy küldetése reménytelen, s Neptunuszhoz fordul, hogy másodszor is segítsen neki. Merkúr száll le és meggyőzi Plútót, hogy személyes bosszújánál fontosabb, hogy Neptunusz betarthassa ígéretét, amit Thészeusznak tett. Plútó, ha kelletlenül is, de elengedi Thészeuszt, ám megparancsolja a párkáknak, hogy közöljék vele, elhagyhatja ugyan a pokol birodalmát, de otthonában még rettenetesebb pokol fogja várni.

Harmadik felvonás
Thészeusz tengerparti palotája
Phaedra készülődik, hogy felfedje szerelmét Hippolütosznak. A szerelem istennőjéhez fohászkodik, hogy tegye fogékonnyá a szerelme iránt Hippolütoszt. Amikor Hippolütosz belép, Phaedra úgy tesz, mintha korábbi dühét csak tettette volna. Gyengédségként értelmezve Hippolütosz szavait, s hogy támogatná Phaedra fiát Thészeusz utódjaként a trónon, Phaedra felajánlja Hippolütosznak „a trónt, a fiút és az anyát. Hippolütosz félreérti Phaedrát, s visszautasítja a trónt, mondván: ő nem kíván uralkodni, mivel a szíve csakis Ariciáé. Dühében Phaedra figyelmetlenül a riválisának nevezi Ariciát. Hippolütosz megdöbben, s az istenek büntetését kéri mostohanyjára, aki felismeri, hogy szerelme reménytelen, s megparancsolja Hippolütosznak, hogy döfje a kardját az ő szívébe. Hippolütosz ellenkezik, Phaedra kirántja Hippolütosz kardját, ám amikor maga ellen fordítaná, a fiú kitépi a kezéből. Ebben a pillanatban belép Thészeusz. Úgy látja, hogy fia meg akarta becsteleníteni a feleségét, s eszébe jut a párkák jóslata. Szeretné megtudni, hogy mi történt, de sem Phaedra, sem Hippolütosz nem válaszolnak. Phaedra bizalmasa, Oinone az egyetlen, aki reagál, ő pedig védvén a királynét, Hippolütoszra tereli a gyanút. Thészeusz harmadszor is Neptunuszhoz fohászkodik: teljesítse utolsó kívánságát, ölje meg a fiát. A tenger morajlani kezd, a vizek istene meghallotta Thészeusz szavát. Matrózok érkeznek, s nagyszabású ünneplésbe kezdenek a halálból visszatért király tiszteletére.

Negyedik felvonás
Dianának szentelt liget a tenger partján
Hippolütosz úgy érzi, hogy nem mondhatja el apjának az igazságot. Inkább az önkéntes száműzetést választja. Arra kéri Ariciát, hogy tartson vele, s balsorsukban Diana támogatását kérik. Vadászok és vadásznők érkeznek, hogy hálát adjanak Dianának. Ünneplésüket megszakítja egy rettenetes tengeri szörny, aki magával ragadja a mélybe Hippolütoszt. Aricia elájul. A vadászok Hippolütoszt siratják, s a megérkező Phaedrának elmondják, hogy egy rettenetes szörny ölte meg Hippolütoszt. Phaedra felfedi bűnét, tébolyában a poklot vizionálja, majd elcsigázottan távozik, hogy elmondja Thészeusznak az igazságot.

Ötödik felvonás
Dianának szentelt liget a tenger partján
Thészeusz megtudta a haldokló Phaedrától az igazságot, s lelkiismeret furdalástól gyötörve bele akarja vetni magát a tengerbe, amikor Neptunusz jelenik meg, s elárulja neki, hogy Hippolütosz életben van, Diana megmentette. Mivel azonban felelőtlen apaként bizonyíték nélkül elhitte fia bűnösségét, Thészeuszt azzal sújtják az istenek, hogy soha nem láthatja viszont a fiát. A király beletörődik az istenek ítéletébe.

  • opera

Magyar Állami Népi Együttes – Szarvasének

A szarvas az európai kultúrtörténet ősi szimbóluma – elhullatott és újranövelt agancsa maga az örök renováció. Ő a démon, a varázsló, a tündér vagy a halottak királya, aki képes egy új világba hívni a rá vadászót. Mi, a 21. század vadászai, akik az alávetettségből a szabadságba kívánnak eljutni, a Szarvasénekben egyfajta mitikus emlékezetet idézünk fel. Zenébe, táncnyelvbe kódoljuk ennek alapjeleit, lírai szólamokban keressük a földi átváltozások, történetek égi mását, hogy beléphessünk saját szent terünkbe. Ahhoz, hogy áthaladhassunk a metamorfózis jelképes hídján, el kell hagynunk a régit, hogy megszelídítve annak tanúságait újjá teremthessük a szokott sémákat, és újjászülessünk magunk is. Vallunk a keresésről, a mindenkor változó emberi állapotról, a vágyakról, a férfi és a nő metamorfózisairól, az elme és a szív fordulópontjairól, a köztes létről, az időtlenségről. Táncképekbe járjuk, kórusművekbe énekeljük, zenévé formáljuk a mélyünkben szunnyadó, közös gyökerek táplálékát. Kinyilatkozunk. A halál, a születés, az átalakulás, a szerelem, az idő és a hit örök emberi kérdések. Folklórba kódolt múltunk megtartó erejét éppen e drámaiság teremti, szellemi megújulásunk egyedüli esélyeként. A táncköltészet teremtő erejével: a születő és elhaló mozdulat színpadi igazságával vallunk e szakrális átlényegülésről, a hitben való megerősödésről, József Attila örököseiként a világgal összetartozó lélekről.
Zeneszerző: Kelemen László
Koreográfusok: Orza Calin, Fitos Dezső, Furik Rita, Kocsis Enikő, Mihályi Gábor
Jelmeztervező: Furik Rita
Fény- és látványtervező: Kovács Gerzson Péter
Dramaturg: Prezsmer Boglárka
Rendező-koreográfus, művészeti vezető: Mihályi Gábor
Zeneszerző: Kelemen LászlóKoreográfusok: Orza Calin, Fitos Dezső, Furik Rita, Kocsis Enikő, Mihályi GáborJelmeztervező: Furik RitaFény- és látványtervező: Kovács Gerzson PéterDramaturg: Prezsmer Boglárka

Rendező-koreográfus, művészeti vezető: Mihályi Gábor

  • folk

Közép-Európa Táncszínház – Horda

Hosszú ideje nem készítettem egész estés darabot Magyarországon, sőt szakmai munkáim is inkább határainkon kívül érvényesülnek. „Onnan” nézve, de „innen” átérezve választottam Lajkó Félix muzsikáját, akinek zenéje ösztöni kapocs a természettel és a természetben élő emberrel. Árad zenéjéből a kultúra, de nem a színpadokon vagy a kiállítótermekben megjelenő kultúra, hanem az ember – a Kárpát-medencében élő ember – kultúrája.Ösztönös, „földszagú” zsigeri vibráció. Angyali zene, emberi megfogalmazásban. Így született a cím is, a Horda.A címet értelmezhetjük, mint emberek kis közösségét, akik az élet élhetőségéért csoportot alakítanak ki, de érthetjük pusztító hordaként is, akik valamilyen megfogalmazhatatlan késztetést követve lerombolják saját életterüket. A teremtett ember lelki dilemmáját járja körbe a darab, azt a dilemmát, ami a természettől elszakadt ember „útravalója”.Ez az „útravaló” nem nélkülözi az emlékeket, a vágyat a visszatérésre a természethez. Nem nélkülözi a mindenen átsegítő humort, emberséget és varázslatot. Nem nélkülözi a család megtartó erejének megfogalmazását.A Horda szerény, de makacs kísérlet személyes „útravalóm”, „útravalónk” summázására. (Kun Attila)

Előadók: Fábián Anikó, Frigy Ádám, Eller Gusztáv, Hargitai Mariann, Horváth Adrienn, Mádi László, Palcsó Nóra, Petrovics Sándor,
Baranyai Adrienn, Podmaniczky Dorottya
Díszlet-jelmez: Kiss Julcsi
Fény: Fogarasi Zoltán
Dramaturg: Lisztóczky Hajnal
Asszisztens: Fodor Katalin

Koreográfus: Kun Attila

  • contemporary

Bozsik Yvette Társulat: Orfeusz és Euridiké

A mű az élet, a halál, a szerelem, a kitartás és a hit nagy kérdéseit boncolgatja, az egyén felelőssége szempontjából. Az adott szó, a fogadalom, az önmagunkhoz való hűség, a vállalásaink melletti kiállás, és azok minden nehézségeken át történő képviselete, a remény példázata. Az ember önfeláldozásáról szól. Arról az útról, amelyet mindenkinek be kell járnia, az emberi lét megkerülhetetlen velejárójaként. A szerelem visszaszerzéséről a haláltól. A szerelem, azaz a szenvedély megmentéséről. A társtalanság, a magány elutasításáról. A szenvedélynélküliség lehetetlenségéről, az élet próbatételeinek vállalásáról, és azok jutalmáról, az élet beteljesüléséről.

Az Orfeusz és Euridikét Bozsik Yvette két nagy példaképe is színpadra vitte, így ez a koreográfiája előttük is tisztelgés lesz: Pina Bausch és Mary Wigman munkássága előtti meghajlás és emlékezés.

A hangfelvétel a La Petite Bande előadásában, Sigiswald Kuijken vezényletével hangzik el, a La Petite Bande és az Accent Kiadó szíves hozzájárulásával.
Az előadás támogatója a Nemzeti Kulturális Alap és az Emberi Erőforrások Minisztériuma.

Rendező: Nemzeti Táncszínház

Samantha Kettle, Gombai Szabolcs – Orfeusz
Szent-Ivány Kinga – Euridiké
Góbi Rita – Ámor
Vati Tamás – Hádész
Fülöp Tímea, Hasznos Dóra, Valencia James, Krausz Alíz, Kalmár Attila, Székely Szilveszter, Vislóczki Szabolcs, Vida Gábor
Nimfák, pásztorok, szellemek, fúriák, démonok, angyalok
Bozóki Mara – Jelmez
Pető József – Látvány, fény
Iványi Marcell, Becsey Kristóf – Film
Székely Szilveszter – Koreográfus-asszisztens
Iványi Marcell – Kreatív producer
Bozsik Yvette – Koreográfia

  • contemporary